A kötelező ellenőrzéseken túl a kismamák különféle szabadon választható szűrővizsgálatok mellet is dönthetnek a terhesgondozás során. Ezek közül az amniocentézis, az integrált teszt, a chorion biposzia, a genetikai tanácsadás, illetve a 3 és 4 dimenziós ultrahang a legelterjedtebb. A fakultatív terhességi vizsgálatok egy része veszélytelen, mások azonban kockázatosak lehetnek, ezért csak indokolt esetben alkalmazzák.
Az AFP vizsgálat Magyarországon része a terhesgondozásnak és célja az egyes magzati rendellenességek kiszűrése, mint például a velőcsőzáródási rendellenesség vagy a Down-kór. Ezt a típusú terhességi vizsgálatot a várandósság 16. hetében végzik és vérvétel szükséges hozzá.
A terhesség alatt készült ultrahang vizsgálatok leletein a következő rövidítésekkel találkozhatsz a leggyakrabban. Ezek a készüléktől függően általában olyan angol vagy német kifejezéseket takarnak, amelyek a kismamák számára csak nehezen megfejthetőek vagy értelmezhetőek. Egyes rövidítések általánosak, és szinte minden alkalommal használják őket, míg másokat csak bizonyos esetekben írják rá az eredményekre.
A tarkótáji vizenyő (nyaki redő, NT) vastagságát ultrahangos készülék segítségével mérik a terhesség 12. hete környékén esedékes első kötelező szűrővizsgálat keretén belül. A teszt célja a Down-szindróma, továbbá más genetikai- és szívrendellenességek kimutatása a várandósság korai szakaszában. A vizsgálatot vérteszttel is kiegészítik, illetve magas kockázat esetén további ellenőrzéseket is elrendelhetnek.
Az Rh-negatív kismamák esetében előfordulhat, hogy a baba az apa vérének Rh-pozitív tulajdonságát örökli, és ennek következtében a terhesség alatt ellenanyag termelődik az anya szervezetében. Egy anti-D nevű gammaglobulin készítmény alkalmazása következtében azonban egyre ritkábbak és megelőzhetőek az antitestek és az immunizálódás okozta komplikációk a várandósság alatt, valamint a szülést követően is.
A méhnyak (cervix) hosszának, és a méhszáj esetleges megnyílásának ellenőrzése része a terhesgondozásnak, amelyből következtetni lehet a szülés időpontjának közeledtére vagy az esetleges szövődményekre. A hüvelyi vizsgálatot követően a méhszáj állapotát és a méhnyak hosszát egyezményes értékek segítségével jelzik a terheskönyvben és a leleteken.
A magzati szívultrahang (fetalis echocardiographia) során a vizsgálatot végző szakorvos részletes képet alkot a magzat szívműködéséről, és kiszűri az esetleges fejlődési rendellenességeket. A bonyolult diagnosztikai vizsgálatot a magas kockázati csoportba tartozó kismamák esetében végzik, általában a terhesség 18. és 22. hete között, amikor a súlyos szívfejlődési problémák már szinte teljes bizonyossággal kizárhatóak.
Az amniocentézis, vagyis magzatvíz mintavétel a veleszületett fejlődési és genetikai rendellenességek kiszűrésére alkalmas vizsgálat. Az eljárás során a kismama hasán keresztül mintát vesznek a magzatvízből, amelyet speciális laboratóriumi körülmények között vizsgálnak. A beavatkozást általában a 18. terhességi hét környékén végzik, de vetélési kockázata miatt kizárólag szakorvosi indokoltság esetén.
A terhesség alatt a vércsoport fontos szerephez jut, mivel az Rh-negatív kismamák és Rh-pozitív édesapák esetében megtörténhet, hogy Rh-összeférhetetlenség alakul ki az anya és a baba között (ha ezek Rh-faktora eltér egymástól). Bár a két vérkeringés el van szigetelve egymástól, a méhlepényen keresztül magzati vörösvértest juthat az anya szervezetébe, amely beindítja az ellenanyag termelődését.
Sok kismama számára a terhesség időszakában a hüvelyi vizsgálat kellemetlenséget vagy félelmet okoz, azonban ennek elvégzése fontos lehet a terhesség korai és késői szakaszában egyaránt. Az orvosi gyakorlat megoszlik a hüvelyi úton történő vizsgálatokkal kapcsolatban, és ennek gyakorisága is eltérő lehet. Szükség esetén segítségével megállapítható a méhszáj állapota, valamint a magzat helyzete.