Az engedetlen gyerek

0

Az engedetlen gyerek

Időről időre a legtöbb gyerek ellenszegül a szülői kívánalmaknak, utasításoknak. Ilyenkor részben tesztelik a szülői elvárásokat, illetve ez a gyerekek cseperedésének természetes velejárója. Az ellenállás, ellenszegülés a gyerekek önmegismerésének, egyéniségének egyfajta kifejezésmódja, illetve ezáltal ismerik meg egy kicsit az önállóság érzését. Ahogy bontogatják a függetlenség szárnyait és keverednek kisebb konfliktusokba a szülővel, úgy fedezik fel a szülői regulák határait, illetve a saját önkontrolljuk korlátait.

Néha azonban ezek a konfliktusok gyakoribbak, mint az alkalmankénti csetepaték, s a szülő-gyerek interakció bevett sablonjává válik. Az engedetlenségnek milliónyi oka lehet, néha ez a túlzó szülői elvárásokra adott válaszreakció, vagy a gyerek temperamentumával, iskolai vagy otthoni, szülők közötti problémákkal van összefüggésben.

Mit tegyen a szülő?

A krónikusan engedetlen gyermek esetében a lehetséges okokat kell először kideríteni, a családi helyzetet, az otthoni körülményeket mérlegre tenni:

  • Mennyi tiszteletet és megbecsülést tanúsítanak egymás felé a családtagok?
  • Tisztelik egymás magánéletét, elgondolásait, értékeit?
  • Hogyan kezelik a családtagok az egymás közötti konfliktusokat?
  • A nézeteltérések racionális érvek mellett kerülnek tisztázásra, vagy heves vitákba, vagy akár erőszakba torkolnak?
  • Hogyan viszonyul a szülő a gyerekhez, milyen fegyelmezési formákat alkalmaz?
  • Mennyire jellemző a kiabálás és fenekelés?
  • A gyereknek óvodai/iskolai problémái vannak?
  • A család különösen stresszes időszakot él meg valamilyen okból kifolyólag?

Mindenképpen tudassuk a gyerekünkkel, hogy változást észleltünk a viselkedésében, s hogy érezzük, hogy boldogtalan, vagy, hogy küzd valami ellen. A segítségével próbáljuk megtalálni a pontos okot, ami kiválthatta az állandó engedetlenségét, ellenszegülését – ez az első nagy lépés a viselkedése megváltoztatásának irányába.

A szülői reakció fontossága

Amennyiben türelmünket vesztve, vagy dühkitöréssel reagálunk a gyermekünk viselkedésére, ő még több engedetlenséggel és tiszteletlenséggel fog válaszolni. Ezzel szemben a gyerek jóval szófogadóbb lesz, ha nyugodtak, együttműködőek és következetesek maradunk. Megtanulja, hogyan legyen tisztelettudó maga is, ha a szülő is az feléje, vagy a család többi tagja felé. Sokat segíthet rossz viselkedés esetén az „időkérés”: meg kell várni, amíg lenyugszik a gyerek, amíg újra önmaga ura lesz, s utána megpróbálni közösen megbeszélni az esetet.

Amennyiben a gyerek szófogadóbbá válik, mindenképpen dicsérjük meg érte – a pozitív visszacsatolás, dicséért mindig sikeresebb, mint a büntetés.

Mikor forduljunk külső segítségért?

Természetesen van, amikor ajánlott és szükséges külső, szakmai segítségért fordulnunk – az alábbiakban felsorolunk néhány példát az ilyen esetekre:

  • ha a gyerek hosszú ideje fennállóan tiszteletlen az otthoni és iskolai „tekintéllyel”, autoritással szemben
  • ha a szülő mindent megtett már a helyzet javítása érdekében, s nem változik semmi
  • ha a gyerek engedetlensége és tiszteletlensége agresszivitással, rombolással párosul
  • ha a gyerek az állandó boldogtalanság jeleit mutatja
  • ha fizikális vagy érzelmi abúzus éri a gyereket, mint az engedetlenségére adott reakció
  • ha a nagyobb gyerek alkohollal, vagy más tudat módosítókkal próbálja kezelni a rá nehezedő stresszt, nyomást

Hasznos lehet a családterápia, amennyiben a családon belüli kapcsolatok problémákkal terheltek és az együttműködés készségének hiánya jellemzi őket.

Ha a gyereknél fiatal korában foglalkozunk és megoldjuk az ilyen jellegű felmerülő problémákat, minimalizálni tudjuk, vagy akár teljesen elkerülhetjük a komolyabb csatákat és küzdelmeket amikor kamaszodni kezd. A legfontosabb a korai problémafelismerés és a probléma kezelése!

Forrás:healthychildren

 

Tetszett? Oszd meg!

Nem engedélyezett a hozzászólás.