Apa vagy anya?

0

A válás mikéntje teheti traumatikussá a szülők szétválásának egyébként szomorú tényét, amelyben testet ölt a felnőttek párkapcsolati kudarca, az ehhez kapcsolódó negatív indulat. Hisz általában mindenki úgy indul a házasságába, hogy jó feleség, férj, anya és apa szeretne lenni. A nem megfelelő előkészítés, a magyarázatok hiánya miatt a gyerek körüli indulatok érthetetlenek és ijesztők lehetnek számára.

Magyarázat, megbeszélés szükséges arról, hogy anya és apa miért rosszkedvű, hogy ez a rosszkedv és harag nem rá vonatkozik, nem miatta van, nem ő az oka. Sok kisgyermek azt képzeli, az ő rosszaság miatt romlottak el a dolgok, s ha ő megjavulna, akkor az apa és anya is kibékülne. Lehetőséget kell adni számára, hogy saját rossz érzéseit, düheit és haragjait is kinyilváníthassa a felnőttek felé. Megértők legyenek neheztelésével szemben, annak ellenére, hogy a szülőknek is nehéz lehet saját indulataikat kezelni.

A magyarázat ne jelentse olyan információk rázúdítását, ami nem a gyerekre tartozik, ami bonyolult, ami bizonytalan. Az ő szintjén a tények, a változások közlése szükséges, és akkor kell tovább mondani, ha ő kérdez. Nagyon fontos, hogy a szülők saját érzelmi problémáikkal se a gyerekeket terheljék, ne ő legyen a “lelki szemetesládájuk”. Ne növesszék hirtelen fel a gyermeket, és ne léptessék a hiányzó, elment felnőtt helyébe.

Igen figyelmesnek kell tehát lenni a válófélben lévő szülőknek a helyes arány megtalálásában, tájékoztassák gyereküket, de ne terheljék meg nem rájuk vonatkozó eseményekkel, érzelmekkel.

Gyermeküket igyekezzenek megnyugtatni, és biztonságot nyújtani. Hiszen váláskor meginog a talaj, a számára két legfontosabb személy lesz egymással ellenséges. Ettől biztonságérzete gyengül, jövőjét szintén bizonytalannak érzi. A válás során a gyermekek lojalitás konfliktusba kerülnek, hiszen mindkét szülőt szeretik illetve szeretniük “kell”. Ha bármelyik szülő felé hajlik szimpátiájuk ez számukra lelki kínt okoz.

Nagyon fontos, hogy egyik szülő fél sem tehet a másikra nézve becsmérlő megjegyzést! Nem szidhatják és szapulhatják a gyermek előtt elvált társukat, akármilyen nehéz ezt – a fájdalmak és haragok között – megállni. Ne felejtsék el a szülők, hogy gyermekük érzelmeit tisztelniük kell.

A gyermeknek tudnia kell, kivel fog élni és hol lesz az otthona. Nem tartjuk szerencsésnek azt a gyakorlatot, hogy a fél hetet egyik szülőnél, a másik fél hetet a másiknál töltse a gyerek. Így gyakorlatilag nincs otthona, és tapasztalataink szerint nagyon rossz következményei vannak alkalmazkodó készségére.

Nem azt éli át, hogy mennyire szeretik, hanem azt, hogy ő veszíteni nem tudó szülők vitatárgya.
Nem az ő gyermeki igénye a fontos, hanem a szülei presztízse. Tudnia kell, hogy az elhagyó szülő nem őt hagyja el (bár a látszat ez), az elhagyásnak nem ő az oka.

A válás, az új élethelyzet feldolgozása a gyerek számára egyfajta gyászmunka is. Segítsük őt a változás feldolgozásában, új élethelyzetének komfortossá válásában. Különösen ha ez iskola-, és környezetváltozással is jár. Figyeljünk beilleszkedésére, arra, hogy talált-e új barátokat, biztosítsuk, hogy a régiekkel találkozhasson. Ne kelljen hirtelen elvágni a régi kapcsolatait.

Nehéz kérdés, sok konfliktust okoz a válás után az új partner elfogadtatása. Amíg kisebb a gyerek könnyebben barátkozik, kamaszkorban azonban kritikusabbak. Nem lehet tőle elvárni, hogy apjaként, anyjaként fogadja el az új partnert, ezért rengeteg érzékenységet, figyelmet igényel az elvárások egyensúlyban tartása. És még nem beszéltem a szülők nehézségeiről…

 


Janocha Mária, pszichológus – betegvagyok.hu

Tetszett? Oszd meg!

Mondd el a véleményed!