Kutya és baba biztonságban egy fedél alatt

0

E sorok írójának már a gyermekei születése előtt megvolt Tádé, az aranyszőrű golden retriever, aki noha mindig nagyon barátságos volt, gyermekek környezetében nem érezte túl jól magát, s ennek többször jelét is adta. Az elsőszülött fiú, Marci születése óta nagyon figyelte, nehogy valami konfliktus legyen a két „házi kedvenc” között, de nem tudta elkerülni, hogy miután Marci egyszer erőteljesen megcsípte, a kutya rámorduljon és feléje kapjon. Szerencsére nem harapta meg, de világosan jelét adta, hogy fájdalmat okozott neki a gyerek, s eddig és netovább. Később az évek során nem történt hasonló eset, vagy bármilyen agresszió a gyerek felé, ami nagyon szerencsésnek mondható.

A babák, kicsi gyerekek a hirtelen, kiszámíthatatlan mozdulataikkal gyakran tesztelik akaratlanul a kutyapajtásaik türelmét és idegrendszerét, s még azok a négylábúak is zokon vehetik ezeket a mozdulatokat, melyek szelídek, barátságosak. A szakemberek szerint lehetetlen egy kutya viselkedését előre megjósolni minden szituációban, minden kutya potenciálisan harapós! Nagyon fontos a testük kommunikációját figyelni, mert ők csak ezzel tudnak üzenni a gazdáiknak, ezzel tudják kifejezni a fájdalmukat, szorongásukat, diszkomfort érzetüket.

Az alábbi jelek esetén – melyek azt fejezik ki, ha a kutya kényelmetlenül érzi magát egy szituációban – érdemes távolságot tartani a gyerek és a kutya között:

-          ha a kutya félrenéz, elmegy és elbújik

-          ismételt ásítások, szájnyalogatás, túlzott lihegés esetén (stressz jelei lehetnek)

-          óvatos és lassú mozgás esetén

A szakértők szerint a kutya és a gyerek közti interakciónak mindig felügyelet alatt kell megtörténnie, mindegyik fél érdekében. Pozitív visszacsatolással és „jutifalatokkal” jutalmazhatjuk a kutyánkat, amennyiben az ilyen szituációkat jól reagálja le.

Nagyon fontos gyereknek megtanítani, hogy a kutyát nem ölelgetjük, csókolgatjuk, bökdössük, csípjük, és nem mászunk a hátára lovaglás céljából! Sosem nyúlunk a szájába és nem zavarjuk alvás, illetve evés közben. A bot dobálgatása, a labdázás, a simogatás épp elég a kutya és gyermek közötti jó kapcsolat megalapozására. Fontos, hogy a kutya kapjon „gyerekmentes” időszakot is a nap folyamán, illetve legyen olyan helye, ahová a gyerek nem mehet utána és nem zargathatja.

A gyerekeknek meg kell tanítani, hogy nem rohangálunk oda idegen kutyákhoz, még ha azok a gazdáikkal sétálgatnak is. Amennyiben kóborkutyával találkoznak, nem szabad elfutni, inkább mozdulatlanul kell várni, amíg a kutya kikerüli őket az érdeklődését elveszítve irántuk.

Amennyiben minden erőfeszítésed hiábavaló, s a kutyusod továbbra is a feszültség és diszkomfort jeleit mutatja a gyermeked jelenlétében, mindenképpen szakemberhez kell fordulni, egy jó kutya tréner rengeteget segíthet! Sokszor viszont kénytelenek vagyunk elfogadni a tényt, hogy vannak kutyák, kiknek nem való a gyermekes környezet, s nekik mindenképpen új, gyerekmentes otthont kell találnunk, mielőtt bármi baj történne!

A https://www.todaysparent.com felhasználásával.

Tetszett? Oszd meg!

Nem engedélyezett a hozzászólás.