A kamaszkor állomásai
A kamaszkor állomásai
A pubertástól a felnőttkorig tartó kamaszkort általában három szakaszra osztják: korai kamaszkor, mely általában 11-14 éves korig tart; középső kamaszkor, 15-17 éves korig; és a késői kamaszkor 18-21 éves korig. A fizikai növekedés mellett fontos intellektuális, pszichológiai és szociális fejlődésbeli feladatok sűrűsödnek ezekbe az évekbe, melyek célja a személyiség kialakítása és a felkészítés a felnőtté válásra.
Fizikai fejlődés
Legkésőbb a középső kamaszkorig – ha nem előbb – a fiatalok fizikai fejlődése teljessé, vagy majdnem teljessé válik: elérik, vagy megközelítik a felnőttkori magasságukat és súlyukat, és fizikailag képesek a gyermeknemzésre.
Intellektuális fejlődés
A legtöbb fiatalkorú úgy lép be a kamaszkorba, hogy a világ dolgait élesen elkülönítve értelmezik. A dolgok feketék vagy fehérek, jók vagy rosszak. Ritkán foglalkoznak mással, mint az adott pillanattal, s nem mérik fel cselekedeteik hosszú távú következményeit.
A késői kamaszkorban a fiatalok zöme felismeri a dolgok, szituációk, elméletek finomságait, komplexitását, s a jövőre nézve is ki tudják ezeket vetíteni. Képesek bonyolult problémák megoldására és érzékelik, értik mások gondolkodásmódját. Azonban a viszonylagos tapasztalatlanságukból adódóan, ezeket az új ismereteket kapkodva, rendszertelenül alkalmazzák, s még mindig hajlamosak lehetnek a megfontolatlan cselekedetekre.
Érzelmi fejlődés
A tinédzser lét egyik legfőbb ismertetője – az egész napos alvás és a hűtő felzabálása mellett – a függetlenségük szárnybontogatása és ennek hangsúlyozása. Az autonómia törekvéseik számtalan formát ölthetnek – egyre távolságtartóbbak a szüleikkel; kevesebb nyílt szeretetnyilvánítás; veszekedős-hisztis viselkedés, stb. Mégis, gyakran konfliktust okoz nekik a biztonságos otthontól való eltávolodás: néha sóvárognak a szülői figyelemért, megértésért, máskor minél inkább próbálnak távolodni.
Szociális fejlődés
Eddig a gyermek élete többnyire a család körül forgott, viszont a kamaszkor eljövetele olyan hatással van rá, mint amikor követ dobunk egy állóvízbe. A szociális tér kinyílik, barátságok formálódnak az azonos és az ellenkező nemből érkezőkkel, esetleg más etnikai csoport tagjaival, vagy felnőttekkel, kikre felnéznek. Végeredményben a tinikben kifejlődik a szerelembe esés és a romantikus kapcsolat létesítésének képessége.
Természetesen a tinik nem feltétlenül lépnek be a kamaszkorba vagy hagyják el azt ugyanabban az időben, vagy viselkednek ugyanúgy, mint a többiek. Sőt mi több, egy fiatal sok mindenben megelőzheti a korát a társaihoz képest – a legjobb példa az, amikor egy 15 éves kislány már felnőttnek néz ki, de még gyerekesen viselkedik, mivel az intellektuális, érzelmi és szociális fejlődése csak a késői kamaszkorban éri utol a fizikai állapotát.
A második világháború előtt az USA-ban négyből egy fiatal fejezte be a középiskolát. Teljesen természetes volt, hogy a még mindig csak tizenéves fiatalok teljes munkaidőben dolgoznak, házasok és gyerekeket nevelnek. Manapság négyből három fejezi be a középiskolát, ebből kettő tovább tanul. Ahogy a fiatalok oktatásának az ideje kitolódik, úgy nyúlik bele a kamaszkor a húszas éveikbe.
A kamaszkor a szülők számára is nehéz, mivel meg kell küzdeniük a gyermekeik sokszor paradox viselkedésével. Hogy is van az, hogy ugyanaz a gyerek, aki másról sem beszél, mint az esőerdők megmentésének a fontosságáról, képtelen az újrahasznosítás szerinti szemétgyűjtésre?
Azon túl, hogy a szülők megtanulják elővételezni és kezelni kamasz gyermekeik érzelmi állapotának gyors váltakozásait, sokszor ők maguk is az egymásnak ellentmondó érzelmeikkel küzdenek. Megértik, és elfogadják, hogy a szülőktől való távolságtartás a függetlenedés egyik jele, de fáj, ha a gyerekük, akik korábban imádtak velük kalandozni, nem szeretnének többé nyilvánosan mutatkozni. Ezeket a belső küzdelmeket kíséri egy természetes érzés, a veszteség érzése, melyet általában majdnem minden szülő átél.
Forrás: healthychildren
