Szülő-gyermek kapcsolata (1. rész)

0

család
A szülők által elsajátított nevelési módszerek negatív hatással lehetnek a gyerek személyiségének fejlődésére. A szülő feladata egyensúlyt teremteni a gyerek nevelése, felügyelete és a hozzá intézett követelményekkel kapcsolatban, valamint a biztosítani a túlkapások elkerülését is.

Néhány nem megfelelő nevelési módszer következményeként megjelenhetnek sorozatos nem kívánt következmények, melyek nagymértékben függenek a szülők gyermekhez való hozzáállásától. Ezáltal:

• A gyerekkel szemben tanúsitott túlzott törődés egyenesen vezethet a kezdeményezőkészség megfékezéséhez, a szabad tevékenység és a szabadság korlátozásához. A gyermek számára egy szigorú program felállítása által anélkül, hogy tanácskoztunk volna vele, fokozatosan eljuthatunk egy önalábecsülési hajlamhoz, kerülni fogja, hogy kapcsolatot teremtsen a világgal, a kezdeményező szellem eltűnik, berögződhet egy sorozat indokolatlan félelem, mely a bezárkózáshoz és egyes komplexusokhoz vezethet a környezetében levőkkel szemben.

• A túlzott szigorúság fenyegetésekkel társítva – úgy szóbelileg, mint fizikailag – bélyeget nyom a gyerek személyiségének fejlődésére. A szülők eröltetése különböző feladatok megvalósítására, melyek meghaladják a gyermek képességeit, csupán azzal a céllal, hogy teljesítményeket érjenek el vagy, hogy különleges legyen, megfosztja a gyermeket a gyermekkori örömöktől, ezáltal beágyazva a krónikus fáradtságot, majd ezt követően kimerítve az energiaforrásokat. A gyerek közönyösséget és érzéketlenséget fog kinyílvánítani aziránt amit föl kellene vállaljon, ugyanúgy a körülötte lévő személyek iránt is, fellázadva ellenük.

• A szülők akik túlságosan védelmezik gyermekeiket, túlzott törődést és érzékenységet kinyílvánítva, közreműködnek a gyerek önmaga és valós lehetőségei felméréséhez. Így tehát körvonalazódhat egy alábecsülési vagy túlbecsülési hozzáállás a saját képességeihez képest és a körülötte levők birtoklására való hajlam.

• Egy másik negatív hatásokkal bíró nevélesi módszer azok a szülők által van alkalmazva, akik szabadon hagyják gyermekeiket, anélkül, hogy semmilyen felügyeletet ne biztosítsanak nekik. Adott tény, hogy a szülőknek kevés idejük áll rendelkezésre, a gyerekeknek teljes szabadságuk van a programuk szervezésére és a különböző tevékenységehez való idő kiválasztására melyet akarnak végezni.

• A gyakorolt nevelési módszerek mellett, a szülői magatartás (egységes vagy ellentmondó) is hat a gyermek személyiségére. Az egységes és következetes magatartás abból áll, hogy mindkét szülő folyamatosan ugyanazt a hozáállást  tanusítja a gyerek nevelését illetően. A mindkét szülő által megfogalmazott és alkalmazott megfelelő nevelési módszer biztonsági érzetet nyújt a gyermek számára, melyben szépen fejlődhet.

• Mikor a szülők különböző viselkedést sajatítanak el, akkor ellentmondó magatartásról beszélhetünk a gyermek nevelésének gyarkorlatában. Így az egyik a szülők közül lehet hatalmaskadó, miközben a másik lehet türelmes. Úgy az anyák, mint az apák sorában találkozhatunk különböző szülői magatartás mintával, mint a zsarnok, az uralkodó, a barátságos, lemondó. Így ezek keveredéssel még több különböző nevelési minta alakulhat ki, mely egy sor különböző nevelési hatást eredményez.

• A gyermeknek szüksége van egy kiegyensúlyozott családi légkörre, melyben biztonságban érezheti magát. Ez akkor lehetséges, ha a szülők figyelnek a gyerek szükségeire, bizonyítják megértésüket, empatikusak és nyugodtak, foglalkoznak a gyermek nevelésével, érdeklődnek iskolai dolgokról, részt vesznek a gyermek életében bekövetkező eseményekben. Ugyanakkor, a szülő feladata az is, hogy határokat szabjon és ne hagyja a gyermeket, hogy azt tegyen amit akar.

• A gyerek alapszükségletei (étel, ruházat, lakás, orvosi ellátás, nevelés, játék) mellett, az érzelmileg való kielégítés nagyon fontos a személyiség harmónikus fejlődéséhez. Ezek közül a legfontosabbak:

A folytatásért kattints ide

Tetszett? Oszd meg!

Mondd el a véleményed!