Hogyan tanítsuk meg a gyerekeket osztozkodni?

0

Általában minden gyerek szobájában rengeteg a játék, mégis, mikor a szomszéd kisfiú átjön játszani, mindig az a – sokszor rég elfeledett vagy hanyagolt – játék kell a csemeténknek, amihez a szomszéd nyúl. Ezzel elkezdődik a veszekedés, s hirtelen a móka és kacagás átváltozik sírássá és hisztivé.

Valószínűleg minden szülőnek ismerősen hangzik a fenti szituáció, de meg kell értenünk, hogy valamin osztozkodni a gyerekek számára nem magától értetődő dolog, számukra sokkal fontosabb megismerni, mit jelent, hogy „enyém”, mint az, hogy „gyerünk, játszunk valamivel közösen”. Az osztozkodást a szociális, érzelmi és kognitív fejlődés során tanulják meg.

A bölcsis korú gyerekeknél az osztozás azt jelenti, hogy elveszek valamit a másiktól, óvodás korban ez természetesen pozitív irányba változik, négy évesen a gyerekek már képesek a másik fél szemszögéből nézni a dolgokat. Megértik például, ha azt mondjuk nekik „Te hogy éreznéd magad, ha a barátod minden játékot magához ölelne és egyet sem adna neked játszani?”

Maga az osztozni szó jelentése is összezavarhatja a gyerekeket, például megkérhetjük arra a gyerekünket, hogy ossza meg velünk a takaróját, de ez teljesen mást jelent számára, mint valamilyen játékot odaadni valakinek, vagy valamivel úgy játszani, hogy ki kell várnia a sorát.

Nagyon fontos, hogy nem szabad azért mérgesnek lenni a gyerekünkre, mert zavarban vagyunk miatta a többi szülő előtt, hogy nem hajlandó osztozni valamin. Így a gyerek számára csak az szűrődik le, hogy osztozni egyet jelent azzal, hogy kiabálnak rá, vagy rászólnak.

Amiket viszont javasolt kipróbálni:

1. Amikor már meg tud fogni egy tárgyat, azzal taníthatjuk osztozkodásra, hogy oda-vissza adogatjuk azt a tárgyat egymásnak mondván, „én jövök-te jössz”. Az osztozás első fázisa az, hogy meg tanulják a gyerekek értelmezni, hogy mikor kin van a sor, mikor jön ő és mikor a másik.

2. Mutassunk pozitív példát, s vonjuk bele az osztozkodást a játékba, például mondjuk azt, hogy megosztjuk vele a kanapét egy nagy nyújtózkodásra, egyszer ő jön, utána mi.

3. Próbáljunk olyan társasjátékokat játszani, ahol nem csak egy győztes van. A verseny vagy versengés jó dolog, de sokan úgy vélik, az ilyen játékokkal inkább ez óvodáskor után találkozzon a gyerek.

4. Használjunk időmérőt a játékoknál: amikor csörög, akkor a szomszéd kisfiú ül a hintalovon, amikor újra csörög, akkor a mi fiunk lehet a „cowboy”. Ezzel segíthetünk nekik megtanítani, hogy valamit odaadni a másiknak nem azt jelenti, hogy az ezen túl mindig a másiké lesz.

5. Dicsérjük a gyereket, amikor osztozik valamin, de ne csak az egyszerű fordulatokat használjuk – pl. „ügyes voltál”, stb. -, hanem mutassunk rá, milyen hasznos volt ez, pl: „látod milyen boldoggá tetted Levikét azzal, hogy kölcsönadtad neki az autómosó felszerelésed?” Ezzel jobban felhívjuk a figyelmét arra, amit tett.

Tetszett? Oszd meg!

Nem engedélyezett a hozzászólás.