A szülés első szakasza – tágulási szakasz

0

A vajúdás kezdeti szakasza – korai fázis

A első méhösszehúzódások után a legtöbb kismama már azonnal indulna a kórházba, azonban sok esetben ez még nem indokolt. Célszerű lejegyezni a fájások hosszát és a köztük eltelt időt, mivel ez alapján lehet a leginkább követni, hogy mikor közeledik a szülés pillanata.

A vajúdás kezdeti szakaszában sok kismama tapasztal has- és hátfájást, gyakori a hasmenés, illetve a fokozott nyomásérzet a medence és a gát tájékán. A vajúdást megelőző jósló fájások általában nem annyira erőteljesek és különböző időközönként jelentkeznek, csupán kisebb kellemetlenséget okozva. A szülés idejének közeledtével azonban a méhösszehúzódások rendszeressé válnak, és 15-20 percenként jönnek. A méhszáj tágulásának köszönhetően távozik a nyákdugó, amelynek feladata a kilenc hónap alatt a baba védelme volt az esetleges fertőzésektől. Ebben a szakaszban nem ritka a véres váladék szivárgása sem, amely a tágulás következtében a méhszáj ereinek sérüléseiből adódik.

Ha a magzatvíz még nem folyt el vagy nem szivárog, akkor a legjobb amit tehetsz, hogy sétálsz, könnyű ételeket fogyasztasz, meleg zuhanyt veszel és figyeled tested jelzéseit, a fájások hosszát, valamint a közöttük eltelt időt. Ha a magzatvíz már elfolyt vagy csak szivárog, akkor a fertőzésveszély miatt be kell menni a kórházba. Célszerű lejegyezni a szivárgás kezdetének az időpontját, mivel a szülészeten ezt valószínűleg kérdezni fogják. Ha na burokrepedéstől számítva 24 órán belül nem indul meg a szülés, akkor a legtöbb esetben mesterségesen indítják meg azt. Spontán burokrepedés csak kevés esetben következik be az aktív vajúdási szakasz előtt.

Vannak esetek, amikor a korai vajúdás szakaszában tapasztalt tünetek egy időre abbamaradnak, míg más kismamáknál begyorsulnak az események, és az úgynevezett “5 perces fájások” jelentkezése után 1-2 órán belül már meg is születik a baba.

 

Az aktív vajúdás szakasza – aktív fázis

A vajúdás előrehaladtával az összehúzódások egyre sűrűbben jelentkeznek (10-ről 5 percesekre csökkennek) és intenzitásuk is fokozódik. Persze ebben az időszakban is vannak hosszabb szünetek az egyes kontrakciók között, amelyet relaxációval vagy mozgással célszerű kihasználni – a számodra leginkább kényelmesebb módon. A derék, hát és hasi fájdalom is egyre erőteljesebbé válik, valamint a véres váladék ürítése is fokozódhat.

Az aktív vajúdás szakaszában következik be leggyakrabban a burokrepedés és a magzatvíz elfolyása vagy szivárgása. Mivel a fájások egyre erősebbé válnak, a különféle lazító légzőgyakorlatok igen hasznosak lehetnek a keményedések által kísért méhösszehúzódások alatt. A séta és a ringatózó mozgás szintén segítheti a tágulást, hiszen a gravitáció a baba fejét közelebb nyomja a szülőcsatornához.

 

A tágulási szakasz vége – átmeneti fázis

A tágulási és a kitolási szakasz közötti időt átmeneti szakasznak nevezik – ez a vajúdás legrövidebb, és egyben legnehezebb része. Ekkor a méhszáj már majdnem teljesen kinyílik (8-10 cm) és a méhösszehúzódások is nagyon erőteljessé válnak. A kontrakciók szinte egybefüggőek lesznek, 2-3 percenként követik egymást, és másfél percig is eltarthatnak. A legtöbb kismama erre a szakaszra már teljesen kimerül és általában a türelme is elfogy, ezért a partner vagy dúla támogatása nagyon fontos.

Az eddig is erős végbéltáji fájdalom egyre fokozódik, mivel a baba feje most még inkább nyomást gyakorol erre a területre. Két egymást követő fájás között próbálj meg lazítani, megtalálni a legkényelmesebb pózt, légzőgyakorlatokat végezni (először belégzés 1-2-3-4-5, levegő bent tartása 1-2-3, majd kilégzés 1-2-3-4-5), jégkockát szopogatni és arra gondolni, hogy hamarosan karjaidban tarthatod a gyermekedet. Ebben a szakaszban valószínűleg már késztetést érzel, hogy nyomni kezdj, azonban a méhnyak teljes kitágulása még nem fejeződött be.

 

Fájdalomcsillapítás a vajúdás és a szülés alatt

Napjainkban többféle gyógyszeres és alternatív (vagyis gyógyszermentes) fájdalomcsillapítási lehetőségek közül választhatnak a kismamák, akik szeretnék elviselhetőbbé tenni a szülési fájdalmakat.

Gyógyszeres fájdalomcsillapítási módszerek

A szüléssel járó fájdalom hatékonyan mérsékelhető epidurális érzéstelenítés (EDA) segítségével, amely esetében a a tűt két csigolya között vezetik be az epidurális térbe (a gerincvelő burkai és a gerinccsatorna fala között elhelyezkedő terület) és egy katéteren keresztül szükség szerint adagolják a gyógyszert. Ez a módszer szinte teljes fájdalommentességet biztosít a szülés egész idejére, és megfelelő szakértelemmel alkalmazva kevés anyai és magzati kockázattal jár. Az epidurális érzéstelenítés egyik legnagyobb hátránya az ágyhoz kötöttség, azonban ma már létezik olyan változat is, amely mellett a kismama mozogni tud (ún. “sétáló EDA”). ?A módszer alkalmazásának következtében a kitolási szakasz általában hosszabb, a kismama vérnyomása és a nyomási reflexe csökken, valamint ritka esetben remegés, szédülés, hányinger, hátfájás és vizelet visszatartási probléma is társulhat hozzá.

Szintén a gyógyszeres fájdalomcsillapító eljárások közé tartoznak a különféle kábító fájdalomcsillapítók (érzéstelenítő anyagot fecskendeznek az izomba vagy adagolnak intravénásan), és gázkeverékek alkalmazása. Mindkét módszer hátránya, hogy a méhlepényen keresztül a babára is hatással vannak, valamint egyik sem biztosít teljes fájdalommentességet.

Alternatív fájdalomcsillapítási lehetőségek

Magyarországon egyre több szülészeten van lehetőség különféle alternatív fájdalomcsillapító módszereket igénybe venni. Ezek egy része lelki támogatás (amelynek célja a biztonságérzet növelése, félelem és a szorongás csökkentése, valamint teret engedni a kismama ösztönös viselkedésének), más eljárások pedig különféle (többé-kevésbé) tudományos módszereken alapulnak, mint a vízben szülés, elektrostimuláció, akupunktúra, hipnózis, homeopátiás szerek alkalmazása, szabályozott légzéstechnika, valamint a különféle vajúdást könnyítő eszközök (pl. labda, bordásfal) használata.

Tetszett? Oszd meg!

Mondd el a véleményed!