5 biztos mód a „házifeladat csata” megnyerésére

0

 

Az elmúlt két órát azzal töltötted, hogy nyugtató tónusú hanglejtéssel beszéltél a házi feladatával küszködő gyermekedhez (miközben azon töprengtél, milyen megvesztegetési formával tudnád nagyobb erőbedobásra serkenteni őt), s kétségbeesetten reménykedtél abban, hogy mintegy varázsütésre sikeresen átverekszi magát a maradék háromoldalnyi matekfeladaton…

Vagy kaptál egy újabb értesítést a matektanártól, hogy a fiad már sokadszorra felejtette el megcsinálni a háziját…

Hacsak nem vagy megáldva egy rendszerezett, szisztematikusan gondolkodó és állandóan motivált szuper gyermekkel, a fenti példákkal bizonyára már Te is találkoztál személyesen, illetve tisztában vagy a házifeladatok frusztráló valójával. A kérdés egyszerű: el lehet kerülni a házi feladatokkal való szenvedést és állandó feszültséget?

A feladat nem lehetetlen, csak kellő megértést, odafigyelést és erőfeszítést igényel!

Szakértők szerint az első lépésben fel kell mérned a gyermeked személyiségét, habitusát, tanulási metódusát, mert ezek megértése vezet a megoldáshoz – meg kell határoznod mi jelenti a hatékony feladatmegoldás legnagyobb akadályát, s segíteni ezen csapdák elkerülését.

Az alábbiakban felvázoljuk a leggyakoribb „házifeladat személyiség” típusokat, s azok kezelését.

1. A halogató

A leggyakoribb típus, aki szeret mindent az utolsó pillanatra hagyni.

Elsőként nézzük meg, hogy a gyereknek vannak e nehézségei az adott feladat megértésével, megtanulásával. Amennyiben ezeket kizártuk, fellélegezhetünk egy kicsit, de nem szabad elfelejtenünk, hogy egy gyerek számára minden százszor érdekesebb, mint a házija. Egyesek szerint egészen 12 éves korig elhúzódhat, amíg egy gyereknél az agy bekapcsolja az önkontrol mechanizmusát, mely előtérbe helyezi az elvégzendő feladatokat a játék, a kikapcsolódás elé.

Ráadásul a legtöbb gyermek nincs tisztában azzal, pontosan mennyi időt vesz igénybe az elvégzendő feladat, ami néha azzal járhat, hogy hajnali 2-ig ragasztgathatod a másnapi biológia órára kötelező bogárgyűjteménybe a kaszáspók lábait a hungarocell lapra.

Tennivaló: ragaszkodjunk ahhoz, hogy a játék és szórakozás csak a házifeladat megcsinálása után jöhet. Ha egy feladat túl nagy, vagy túl hosszú lélegzetvételű, osszuk fel napokra, s részenként csinálja meg a gyerek. Így nem lesz túlterhelve, nem tornyosul megoldhatatlan feladatként elé az anyag, s látja, hogy okos időbeosztással minden nehézség megoldható. Vezessen a gyerek egy pontos listát a feladatairól, s pipálja ki azokat, melyeket már megoldott – ez a lista lehet egy egyszerű papíron, vagy akár egy telefonos alkalmazáson.

2. A maximalista

Amikor a gyerek azért nem áll neki egy feladat megoldásának, mert nem bírja elviselni a gondolatot, hogy nem tudja elég tökéletesen megcsinálni, akkor az a gyerek maximalista. Érzékeny, tehetségesnek tartott gyerekek hajlamosak ilyen maximalizmusra. A gyerek képes a feladat megoldására, de mégsem áll neki, vagy nekiáll többször is, de mindig újrakezdi abban a tudatban, hogy tudja azt ő jobban is csinálni, mint azt előzőleg tette.

Tennivaló: a maximalizmus leküzdése minden, csak nem könnyű. A gyereknek szorongást okoz, hogy valamit jól megcsináljon, s sokszor hosszabb időt vesz igénybe a feladat leküzdése.

Lehetőleg a folyamatra összpontosítsunk, ne az eredményre – ne az legyen a lényeg, hogy hányast kapott az adott feladatra, hanem azt kérdezzük, hogy megtett e minden tőle telhetőt? Ha igen, akkor a többi csak másodlagos. Elkerülendő hogy a gyerek leragadjon egy feladat megoldásánál, állítsunk fel ésszerű időbeli korlátokat a megoldáshoz, s nyugtassuk meg a gyereket, hogy semmi baj, ha valami nem lesz tökéletes.

3. A sebesség ördöge

Néhány gyerek úgy gondolja, hogy minél gyorsabban megcsinálja a háziját, annál jobb. Ez csak akkor jelent gondot, ha a gyorsaság az adott esetben a feladat „összecsapását” jelenti, pl. ha néhány mondat lefirkantásával teljesítve érzi egy olvasónapló megírását.

Tennivaló: olvassuk át a házit a gyerekkel, s ellenőrizzük, hogy nem kapkodta e el a megoldást, s mutassunk rá, miért fontos az alaposság. Itt is fontos lehet a nagyobb feladatok kisebbre bontása, egy tennivalólista összeállítása és betartatása.

4. A lázadó

Minden gyerek eléri azt a pontot, amikor kritikusan kezdi szemlélni a körülötte lévő világot, vagy csak elveszti az érdeklődését a kötelező oktatási anyag iránt.

A lázadó típus mindennek megkérdőjelezi a célját, fontosságát. Ez a felnőttkorban később lehet előny is – ha pl. valaki kreatívan gondolkodik, nem vár arra, hogy megmondják neki, mit gondoljon, vagy tegyen -, de amennyiben ez a lázadás problematikussá válik az iskolában a viselkedésben, s megmutatkozik a jegyekben is, akkor mindenképpen vissza kell térni a probléma gyökereihez.

Tennivaló: hangsúlyozzuk a tanulás fontosságát, segítsünk a gyereknek felfedezni milyen tárgyakban, témakörökben lehet jó, s melyekben érhet el valamit. Próbáljunk kapcsolatot találni a kedvenc iskolán kívüli dolgaik és az iskolához kapcsolt munka között, pl. ha a gyerek imád túrázni, mutassunk rá, hogyan keletkeztek a kedvenc túrázó helyei a Föld története során, milyen folyamatok formálták olyanná, amilyen a jelenben.

5. A feledékeny

Aki mindent elfelejt, s emiatt állandóan bajban van.

Tennivaló: létfontosságú az elvégzendő feladatok pontos listába szedése, emlékeztetőkkel való ellátása. Az elején ne a feledékeny gyermek állítsa össze a listát, s később is időről időre ellenőrizni kell, milyen hatékonysággal teszi ezt önállóan, de amint a rendszerező képessége fejlődni kezd, a háttérbe kell vonulnunk, nehogy Te magad válj a gyermeked személyes asszisztensévé…

A kütyük szerelmesei sok olyan alkalmazást találhatnak, melyek segítenek a feledékeny gyermekek rendszerezettebbé tételében, melyeket a gyerekek is hamar meg fognak szeretni.

Általános tennivalók

Ha hatékonyan szeretnéd felépíteni a gyermeked „házifeladat csata” megvívó képességét, nagyon fontos, hogy ez a „harc” rutinszerű legyen! Mindig ugyanabban az időben üljön le „dolgozni”, ugyanahhoz a rendben tartott asztalhoz, hogy a házifeladat olyan automatikussá váljon, mint pl. a biztonsági öv bekapcsolása.

Mikor lépjünk hátrébb?

A gyerekek kétség kívül profitálnak abból, ha a szülő ellenőrzi a házifeladatokat, s segít hasznos szokások kialakításában, használatában. De nem szabad túlságosan belefolyni ebbe sem, mert ha a szülő túl sokat segít, az visszafelé sülhet el. Ha a gyermek híján van a tudásnak, vagy a feladat megoldásának képességének, akkor az semmit sem ér, ha a szülő maga oldja meg a feladatokat a gyermeke helyett. A gyerekek akkor fejlődnek igazán, ha a feladat megoldására maguk jönnek rá, ha ők küzdik le a nehézségeket. A szülőknek maguknak kell felmérniük, mikor segítenek a gyermeküknek, s mikor hagyják őket „elbukni”, amiből ugyanúgy rengeteget tanul a gyerek.

Forrás: https://www.todaysparent.com

Tetszett? Oszd meg!

Nem engedélyezett a hozzászólás.