A gyermekkor fejlődésének szakaszai Freud szerint

Az emberek többsége hallott már Sigmund Freudról és híres elméleteiről, mint például az Oedipus-komplexusról. Sigmund Freud zsidó származású osztrák neurológus és pszichiáter, aki a pszichoanalitikus iskola megalapítójaként vált ismertté.

Freud és a személyiségfejlődés szakaszai

Freud 5 szakaszt  amelyeket “pszichoszexuális fejlődésnek” nevezett. A gyermek fejlődési szakaszai az anatómia egy bizonyos részére koncentrál, és minden szakasz hatással van a gyermek felnőtté válására. Lássuk hát, melyek ezek a szakaszok (melyek elnevezései első hallásra furcsának tűnhetnek) és pontosan mit is akart Freud kifejezni általuk.

A gyermek 1. fejlődési szakasza

A 0-2 éves kor az orális fázis. Ebben a korban a gyerekek sokat tanulnak a világról, mindent a szájukba tesznek. Amint meglátnak egy játékot vagy egy szelet süteményt, az első dolguk mindent megkóstolni – ők így fedezik fel környezetüket.

Freud szerint, ha a gyermekben jelentősen rögzül ez a stádium, felnőtt korában is lesznek orális viselkedési tünetei: dohányzás, kényszerevés stb.

A gyermek 2. fejlődési szakasza

A 2-4 éves kor az anális szakasz. Ez az az időszak, amikor a gyermekek próbálják a bilijüket használni, és tudomásul veszik testüknek ezt az anatómiai részét is. Erre nagy hangsúlyt kell fektetnünk, mert így alakulhat ki a bili használatára való hajlandóság. A nem együttműködő gyermek, kétféleképpen reagálhat: vagy a székletvisszatartást, vagy a bili visszautasítást választja.

? A székletvisszatartást választó gyermek a toalett minden formájának a használatát visszautasítja. Felnőttként – Freud szerint – a székletvisszatartásban szenvedő személy, izgatott, aprólékos, túlságosan szervezett, és olykor antiszociális lesz.

? A visszautasító gyermekek hevesen reagálnak, bepiszkolják a nadrágjukat és egyéb tárgyakat, így tiltakozva a mellékhelység használata ellen. Ezzel azt bizonygatja, hogy a székletét oda teszi, ahova épp ő akarja. A Freudi elmélet szerint a “visszautasító” felnőttek szemtelenek, szervezetlenek, valamint gyakran közömbösek mások érzelmeivel szemben.

A gyermek fejlődésének 3. szakasza

A 4-6 éves kor az első nemi szakaszként (vagy fallikus szakaszként) ismert. Ebben a korban a gyermekek tudomást szereznek a saját nemi szerveikről, és gyakran megérintik intim részeiket. Ilyenkor rendkívül fontos a szülő reakciója.

Ha a szülő haragszik emiatt, a gyermek piszkosnak fogja tekinteni a nemi szerveit és azt hiszi az olyan valami, amire csak szégyenkezve szabad tekinteni. Ha viszont figyelmen kívül hagyja ezt a viselkedést, annak is többféle következménye lehet.

A 2. és 3. szakaszban megjelenik az Oedipus– és az Elektra-komplexus. Az Oedipus-komplexus könnyen leírható. Ennek lényege egy fiú, aki meg akarja ölni az apját, hogy elvehesse az anyját feleségül. A görög Oedipus király című műről kapta elnevezését. A fiú Freud szerint az anyját idealizálja, és egyfajta vonzalmat érez iránta. Féltékeny arra, hogy az apja minden figyelmét az anyja köti le, ő pedig minden figyelmet saját magának szeretne. Le kell győznie az apja iránt érzett ellenszenvét, cserébe eljátssza, hogy le tudja küzdeni ezt a komplexust. Ugyanakkor az anyját egy emberibb szemszögből kell értékelnie. Az Elektra-komplexus esetében a női nemre vonatkozó pszichikus folyamatról van szó, analóg módon.

Az emberek többsége felismeri azt a stádiumot, amikor a gyermekük az egyik szülőt „idealizálja”, azt a szülőt, aki nem hozzá hasonló (az ellenkező nemű szülőt), sőt még féltékeny is, ha az azonos nemű szülő figyelembe részesíti a partnerét. Egyesek nem értenek ezzel egyet, és úgy gondolják, hogy ez azért van, mert az ellenkező nemű szülő újdonság még a gyermek számára, és a gyermeki féltékenység azért jelenik meg ebben a zsenge korban, mert a saját személyük köré összpontosítják figyelmüket. Függetlenül a különböző véleményektől, Freud ezt csupán szexuális balesetnek tekintette.

A gyermek 4. fejlődési szakasza

A 6-12 éves kort Freud a „lappangási időnek” nevezte. Úgy vélte, hogy semmilyen pszichoszexuális fejlődés nem történik meg ebben a periódusban. A szexuális késztetések elnyomódnak, a gyerekek pedig csupán a felnőttek által becsült készségek elsajátítására összpontosítanak.

A gyermek fejlődésének 5. szakasza

A 12-18 éves kor a második nemi fázis (vagy genitális szakasz) időszaka. Ez pubertáskorban történik, amikor bekövetkezik a gyermek nemi érése. Korai szexuális próbálkozásai meghatározzák felnőttkori viselkedését. Freud szerint, a serdülőknek felnőtt nemi vágyaik vannak, és igyekeznek azokat kielégíteni.

Azok a gyermekek, akiket visszautasítanak, talán elszigetelik magukat a világtól, vagy minden különösebb ok nélkül furcsán viselkedhetnek. Akik viszont, megismerhették az egészséges szexualitást, az életben is jól teljesítő felnőttekké válnak.

Freud úgy gondolta, hogy minden fejlődési szakasz teljes volt addig a percig, míg a személy el nem jutott az érettség fokára, és bármilyen hajlammal is rendelkezett élete első éveiben, ez később biztosan megnyilvánul. A mai pszichológusok nem értenek egyet a fejlődés eme megközelítésével, ők úgy vélik, hogy a személyiségfejlődés folytatódik az egész élet során.