Mit kell tudnod a kisbabákról?

0

baba mamaAz alábbiakban bemutatjuk a kisbabák legfontosabb érzékeit:

Látás
Az újszülött azt látja tisztán, ami harminc centivel a szeme előtt található. Például ha kinyújtod a nyelved, a baba utánozni fog. A kisbaba követ a tekintetével. Legjobban a mozgó figurák, a minél színesebb dolgok vonzzák. Valószínüleg ez az oka annak, hogy a babák szívesen szegezik rá valamire a tekintetüket.

Az anyatejjel táplált kisbabák pont az édesanyjuk szemébe néznek szoptatás közben. A nézés a leglényegesebb korán jelentkező kommunikációs forma az újszülött és az anyuka között. A kisbaba vizuális ingerként éli meg amikor például egy arc közeledik felé, de ezzel egyidőben érzékeli a test melegét, az illatokat és a hanglejtést is. A látás viszont nem nélkülözhetetlen feltétele a normális fejlődésnek, ezt bizonyítják a vak kisbabák.

Hallás
Az újszülött minden zajt hall. Egyesek azt vallják, hogy már a terhesség alatt felismerték az édesanyjuk hangját. A kisebb zajok, hangok nyugtatólag hatnak a babára, különösképpen egy női hang, leginkább pedig az édesanya hangja. A kisbabák elsősorban a kedves hangok segítségével tájékozódnak. A siketség kiszűrése a születés utáni első héten történik.

Szaglás
Az újszülött baba érzi az illatokat, szagokat. Egy kísérlet szerint néhány különböző illattal átitatott vattapamacs közül a kisbaba azt választja, amelyik tejjel vagy az anya illatával van átitatva. Egy hasznos tanács az anyukáknak: ne válts parfümöt, mert megtéveszted vele a kisbabát.

Ízlelés
A kisbaba egy bizonyos tej ízét szokja meg. Az anyatejek közti váltás, vagy a bolti tejre való átszoktatás néha lehetetlen. Az újszülött ismeri az ízeket: édes, sós, savanyú, keserű. Megvan az igénye az édes ízekre, épp ezért vág grimaszt, ha sót tesznek a nyelvére.

Tapintás
A kisbaba érzékeny a simogatásra, mert megnyugtatja őt. Felismeri, ha az édesanyja ölében van, az ő közelében egyből megnyugszik. Ahogy a kisbabát levetkőztetik és meztelenül van, azonnal sírni kezd. Sokáig azt hitték, azért van mert fázik, de aztán a baba akkor is sírt, amikor jól be volt fűtve a szoba. Ez a fajta sírás azért van, mert nem érzi magát biztonságban ha nincsenek rajta a ruhácskái, a pelenkája.

Mosoly
Eleinte csak egy spontán reflex, a vak kisbabáknak is megvan. Az újszülött álmában is mosolyog. A „kapcsolatteremtő” mosoly, nevetés az első hónap végén jelenik meg. Ez a hangok, figurák, simogatások által bontakozik ki. Eleinte a kisbaba válogatás nélkül mosolyog mindenkire aki kedvesen beszél hozzá. Ellenben később, a nyolcadik hónapban a baba csak az ismert alakokra mosolyog, főképp az édesanyjára. Legtöbbet akkor mosolyognak, amikor választ kapnak rá, ölbe vannak véve, simogatják őket, beszélnek hozzájuk vagy rájuk nevetnek. A mosolygásra való hajlamuk csökken ha nem reagálnak rá.

A nevetés tíz hónapos korig az egyik legfőbb jele az elégedettségnek.

Gőgicsélés
A baba körübelül öt hetes korában jelenik meg. Ez a kommunikációs forma többre van becsülve, mint az ordítás! A nevetéshez hasonlóan a gőgicsélés intenzívebb ha válaszolnak rá. Már két hónapos kortól lehet beszélgetni a babával, egymás hangjainak kölcsönös utánzásával. Ehhez az édesanya hangja hatékonyabb mint másoké. Minél többet beszélnek hozzá a környezetében, annál többféle hangot tud utánozni, így bővítve vokális repertoárját.

Úgy tartják, hogy egy három hónapos csecsemő hetvenöt féle hangot tud hallatni különböző élethelyzetekben, például mikor játszik, egyedül van az ágyában vagy amikor sétálni viszik.

Sírás
Jó tudni, hogy a baba felsírt-e születéskor. Ha igen, az egy jó jel. Később már szívesen lemondanánk az ordításról. A síró gyermek nem rossz, csak egyszerűen van egy teljesítetlen szükséglete: éhes, fázik, fáj a hasa vagy esetleg fél. Azért is sírhat mert unatkozik, fáradt, simogatásra van szüksége vagy csak le akarja vezetni a feszültséget. A gyerekek szeretik a társaságot és sírnak, ha beteszi őket a kiságyukba. Egyes megfigyelések szerint azok a babák akiket hamar megvigasztalnak, akiket óvnak és születésüktől fogva gyöngédséggel vannak körülvéve, fejlődésük során sokkal nyugodtabbak lesznek mint a többiek. Következésképpen minél kevesebbet hagyjuk a babát sírni élete első hónapjaiban, annál hamarabb megtanulja kifejezni magát más eszközökkel is, például tekintetével, mimikájával.

Még az ordításnak is figyelmeztető jele van. Például amikor egy alvó csecsemő felriad egy zajra, azért kezd el sírni, hogy figyelmeztesse édesanyját egy esetleges veszélyre. A sírást nem úgy kell felfogni, mint ölbe kéreszkedést, hiszen annak mindig van egy jelentése és nem a környezetén való uralkodás a célja.

Fölösleges hagyni, a gyereket, hogy „erősítse a tüdejét” vagy elutasítani a szeszélyeit. Síró babát megbüntetni aberrált dolog. A baba sírásának mindig van értelme, különböző okai lehetnek. A sírást intenzitásából és gyakoriságából az édesanyák le tudják fordítani éhségre, fájdalomra, unalomra. A sírást le lehet csillapítani ha beszélünk a babához (a női hangok hatékonyabbak), ha kellemes hangokat hallgattatunk vele (például zenélő doboz), simogatással, itatással, egy cumival vagy ringatással.

Fizikai kontaktus

Könnyebben megnyugtathatjuk a babát ha ölbe vesszük és sétálunk vele. Egyes teóriák szerint a lassú séta legyen hatvan lépés percenként, mert az emlékezteti a babát édesanyja szívverésére magzat-korából. Ez a sétálás valós igénye a babának. Ezt a módszert Winnicott a „holding” szóval határozta meg. A csecsemők igénylik az ölbentartást, hogy egy bizonyos kontaktust érezzenek. Ők állandóan egy jelenlétet keresnek: a bölcsőben a baba nem marad a matrac közepén, gyakran a kiságy oldalához nyomja, néha meg is üti a fejét. Soha nem fogja megszokni, hogy egyedül legyen az ágyacskájában, ha sírva magára hagyják. Ellenkező esetben, ha sétálással megnyugtatják, a baba egy belső támaszt alakít ki magának, úgyhogy később képes lesz könnyebben elviselni az egyedüllétet.

Napjaink anyukái gyakran egyedül vannak a babával való törődésben. Nincsenek helyettesítve másvalakivel, mint más családiasabb életvitelű kultúrákban, akik törödjenek a kisbabáikkal. Az anyagi lehetőségek korlátozottak és ezek nem kedveznek az anya és gyerek közeledésének: a szoptatás nem szabályos időközönként történik, az anya nem hordja a gyermekét a hátán, a masszázs szinte ismeretlen. Röviden: a fizikai kontaktus korlátozott, ráadásul él az a hiedelem, hogy jobb távol tartani a babát és nem túl gyakran ölbevenni, hogy elkerüljék a rossz szokások kialakulását, hogy a gyerek frusztrált legyen a gyermeknevelési szabadság végére.

A babáknak szükségük van arra, hogy ölbe legyenek véve a nekik legkényelmesebb módon. Akkor vannak a legnagyobb biztonságban, ha popsijuk alatt vannak megtámasztva. Ha a hóna alatt fogjuk meg a babát, hasüregük nyomásnak van kitéve és egy gyors mozdulat, például mikor kikapjuk az ágyból, lift-effektust vált ki, ami nagyon kényelmetlen érzés.

Tetszett? Oszd meg!

Mondd el a véleményed!