Kisbaba a tükör előtt

0

baba-tükör
Kezdetben nem tudatosodik benne, hogy ő egy, az anyjától független lény, nem ismeri fel teste határait, nem tud különbséget tenni önmaga és a környezetében található dolgok között. A tükör segítségével viszont képes beazonosítani saját vonásait. Lassan elkezdi felfedezni a kezét, testét és a körülötte lévő tárgyakat.

A szakemberek véleménye megoszlik abban, hogy a kisgyerek már négy hónapos korától vagy csak a hetedik-nyolcadik hónap tájékán kezdi felismerni saját magát.

Négy hónaposan olyan izgalommal és örömmel tekint a tükörképére, mintha egy másik kisbaba jelent volna meg. Az anyját felismervén a tükörben, már máshogyan reagál, és a reakciói alapján elkezdi felismerni önmagát.

A hetedik – nyolcadik hónapra a dolgok egyre izgalmasabbak lesznek. Felfedezte már testét a kezeivel vagy a szájával, és elkezdi használni. Ismeri az arcokat, akik körülveszik, és hallgat a nevére. Ebben az életkorban megfigyelhető egy fokozott érdeklődés a tükör iránt, elvarázsolja őt, egyre kifejezőbb gesztikulálással reagál a tükörképére. A kisbaba öntudatra ébredése nagy lépés a személyiségfejlődésben.

Nehogy azt higdd, hogy ez egyik napról a másikra történik! Ez a stádium 6-8 hónapos kortól 2 éves korig tart, ebben az időszakban látja meg az összefüggést a tükörképe és a saját teste között.


Gyakorlatok, melyek segítenek megállapítani, hogy elérkezett-e a „tükör szakasz”

A szakemberek különböző trükkös gyakorlatokhoz folyamodnak annak érdekében, hogy megállapíthassák, milyen fejlődési stádiumban is van a kisbaba, és hogy felismeri-e önmagát a tükörben. Érdekes lehet kipróbálni a kisbabáddal, de nem garantált a siker.

Helyezd a gyereket a tükör elé, és közelítsd meg zajtalanul hátulról, hogy ne vegye észre a közeledésedet, és kerülj a kisbaba látóterébe úgy, hogy te is megjelensz a tükörben. Ha nem fordul hátra, akkor azt hiszi, hogy az anyukája előtte van.

Egy másik gyakorlat abban áll, hogy maszatold össze a gyermeked arcát, mondjuk rúzzsal, és vidd a tükör elé. Ha ösztönösen az arcához nyúl, akkor már tudatosodott benne, hogy a tükörben önmagát látja, és túl van már a „tükör szakaszon”.

Javasoljuk, hogy legyen a baba szobájában egy tükör, amiből minden látszik, már az első napoktól. Egy „más” tárgyként fogja azonosítani és érdeklődéssel fogja figyelni. Ez segít majd, hogy a saját testét megismerje, és hogy reális képet alkosson magáról.
Nem kell attól tartani, hogy túlzott kacérkodásra vagy önimádatra való hajlam alakul ki a kicsiben, mert ahogy nő, ahogy értelmesedik, a dolgok közti különbségek nyilvánvalóvá válnak.

A tükörnek nagynak és törhetetlennek kellene lennie, és úgy legyen felszerelve, hogy az alsó fele érje a padlót.

Nem szabad félrevezetni a gyermeket, a fogalmakat összekeverve, pl. arra a kérdésre, hogy ki van a tükörben? Nem az a helyes válasz, hogy "te", hanem "a te tükörképed".

Lenyűgöző élményekben lesz részük azoknak a szülőknek, akik a gyerekük mindegyik fejlődési szakaszában aktívan részt vesznek. Ugyanakkor nagy felelősséggel jár ez a tevékenység, ugyanis megvan a kockázata annak, hogy a gyerekben téves előítéletek születnek, hibás mentalitás vagy fogalomzavar alakulhat ki. Éppen ezért hagyjuk, hogy ő fedezze fel környezetét, értékelje és felismerje a dolgokat anélkül, hogy előítéleteinkkel vagy érzelmeinkre hallgatva esetleg egy téves irányba terelnénk gyermekünket.

Tetszett? Oszd meg!

Mondd el a véleményed!