Egészséges-e a testvérféltékenység?

0

Egészséges-e a testvérféltékenység?

A család bővülése nagy öröm minden szülő számára. Az idősebb gyermek azonban sokszor nem tud mit kezdeni az új jövevénnyel, s az ellenségeskedés, féltékenység hosszú évekig is elnyúlhat. Küri Johanna pszichológus érdekes információkat árult el arról, hogy mi áll a jelenség hátterében, és hogy valójában mi mindet is taníthatnak az egész családnak a testvérek közti viszályok.

 

A legkisebb családtag hogyan befolyásolja a család rendszerét?

Akármilyen jó kapcsolatban van is egy gyerek a szüleivel, a kistestvér érkezésekor a korábbi kapcsolat mindenképp meg fog változni. Legyen szó akár kisebb gyerekről, akár kiskamaszról, kamaszról a féltékenység ilyenkor teljesen természetes állapot. Minél kisebb a gyerek, annál kevésbé tudatos az érzelem, csak azt konstatálja, hogy valami megváltozott, „trónfosztottá” vált, és ebben a változásban nem találja a helyét. Újra kell definiálnia saját magát ebben az érzelmileg kiszolgáltatott helyzetben.

Mitől kiszolgáltatott érzelmileg egy gyerek?

A gyerek az érzelmein keresztül ismeri meg a világot, és amikor megérkezik egy kistestvér, új helyzetet termet maga körül, emiatt pedig érzelmileg befolyásolja a testvérét, akiben ez a megváltozott családi helyzet például frusztrációt, agressziót, dühöt idéz elő. Ezeket az érzéseket levezetheti a környezetén, a testvérén, a szülein, de akár saját magával szemben is lehet agresszív. Tépkedheti a haját, rághatja a körmét, és így tovább. Másik tünet a regresszió, amikor valamelyik korábbi, biztonságos, kiegyensúlyozott életszakaszába csúszik vissza viselkedésében. A már szobatiszta gyerek ilyenkor bepisil, az önállóan öltözködőt újra a szülőnek kell ruhába bujtatnia. Ezek persze szélsőséges példák, de az idősebb testvérre mindenképp hatással kell hogy legyen ez az új helyzet. Ez a bizonyítéka annak, hogy közte és a szülő közt korábban jó kapcsolat volt. Ha ez nem lett volna így, akkor az új helyzet kevésbé vagy egyáltalán nem viselné meg.

Mikor kérje szakember segítségét a szülő?

Az édesanyák, édesapák ilyenkor nehéz helyzetben vannak, mivel egyszerre kell a kicsi és a nagy gyereke igényeire figyelniük, és sokszor a tehetetlenségük tovább fokozza a zűrzavart. Egyikkel sem tudnak úgy foglalkozni, ahogy szeretnének. Amikor úgy érzik, hogy kezd kicsúszni a talaj a lábuk alól, akkor mindenképp érdemes szakemberhez fordulniuk.

 

Mi a helyzet a harmadik, negyedik testvér érkeztekor?

Mindig a legkisebb gyerek van „trónfosztva”, ezért ő az, aki ilyenkor leginkább megsínyli az új helyzetet. A legnagyobb testvér már hozzászokott az osztozkodáshoz, és a középső is, de a legkisebb érkezése mégiscsak egy újabb stressz. Ha meg akarjuk állítani a sort, érdemes lehet a legkisebb gyerek születése után akár mondjuk kisállatot beszerezni, hogy a legkisebbnél is legyen egy kisebb. Ez persze nem kőbe vésett szabály, inkább csak egy javaslat.

Mit tehet a szülő, amikor a gyerekek veszekednek?

Ha a szülő közbelép és elkezd szidalmazni, büntetni, dicsérni satöbbi, abban a pillanatban csatát nyert valamelyik gyerek. Ilyenkor az egyik gyerek győztesként kerülhet ki, a másik pedig vesztesként. Ez viszont nagyon káros mindkét gyerek jellemfejlődésére. A szülő nem lehet a gyerek manipulációs tervének a részese. A kezében kell tartania az irányítást, és ítélkezés helyett jobb, ha inkább azt mondja: „Látom, konfliktus van köztetek.” Terelje abba a mederbe a szituációt, amelyben a konfliktusmegoldás barátságos módon létrejöhet. Fontos, hogy meghallgassuk minkét fél véleményét. Ettől általában már megnyugszik a gyerek, mivel a megértettség érzése nagyon fontos mindenki számára. Kérdezzük meg nyugodtan, persze ez életkorhoz illően fogalmazva, hogy „Szerinted te mit rontottál el?”  Fontos, hogy mindenki csak a saját részével foglalkozzon, ne azzal, amit a másik csinált, mert a másikban sokkal könnyebb a hibát megtalálni, mint magunkban. Megkérdezhetjük a gyerekektől, hogy szerintük mit kéne ebben a helyzetben most csinálni? Ilyenkor nyugodtan gyúrjuk össze a javaslataikat, és hozzunk létre közösen egy kompromisszumot. Ily módon megtaníthatjuk nekik a konfliktusmegoldás saját stratégiáit. Ha ezekből a veszekedésekből tudnak tanulni a gyerekek, akkor minden egyes konfliktus egy nagyon fontos és szükséges lecke számukra. Ehhez viszont maximális figyelemmel kell a gyerekeink felé fordulnunk, és meg kell értenünk, hogy mi nem vagyunk részesei a konfliktusnak, hanem csak katalizátorai vagyunk egy építő folyamatnak.

A családtervezés, várandósság ideje alatt fel lehet készíteni gyerekünket az új jövevényre?

Mind a szülőt, mind a gyereket megnyugtatja az, ha beszélünk a közelgő eseményekről. Jó gyakorlat lehet például, ha együtt alakítjuk ki a kistestvér fekhelyét, szobáját. Ha a nagyobbik testvér is elkezdi a helyet a lelkében kialakítani, jobban fel tud készülni a változásokra. Persze a valós helyzetre soha nem lehet 100%-ig felkészülni, de ezek a beszélgetések, előkészületek segítenek abban, hogy ne érje váratlanul a gyereket az, hogy kevesebb figyelem jut a számára. Védett keretek között megtanulni a változásokhoz való alkalmazkodást egy olyan folyamat, ami későbbi életünkben is hasznunkra válhat. Minden konfliktus, ami egy testvérkapcsolaton belül lejátszódik, felnőtt kori kapcsolatainkban is lejátszódhat: barátokkal, iskolatársakkal, munkatársakkal. Épp ezért nagyon fontos, hogy a családon belül egy védett közegben gyakorolhassuk azokat a megküzdési stratégiákat, amelyeket aztán később az életben is eredményesen használhatunk.

Forrás: bhc.hu

Tetszett? Oszd meg!

Nem engedélyezett a hozzászólás.