Ayres-terápia

0

Mi az Ayres-terápia?

Az Ayres-terápia pszichológiai módszeren alapuló idegrendszeri érést elősegítő mozgásterápia. Szenzoros integrációs terápia, olyan mozgástréning, mely rengeteg eszköz használatával, a gyermek aktív mozgásával és a terapeuta által adott passzív mozgatással segíti az idegrendszeri fejlődést, érést.

Nem tanít mozgásformákat, nincsenek ismétlődő gyakorlatsorai, otthon a szülővel végzendő tornagyakorlatai; nincs kényszer, nincs kudarc, de van öröm, siker, szabadság, felszabadult, fantáziadús játék, és természetesen fejlődés.

A módszer megteremtője az 1970-es években Anne Jane Ayres (e.: érisz), amerikai neveléspszichológus és agykutató. Ayres alapgondolata, hogy nincs „rossz” gyerek, a figyelem-, koncentráció-, a magatartás- és viselkedési zavar, ill. tanulási problémák hátterében az esetek többségében idegrendszeri éretlenség áll. Ez egyfajta jelzőrendszer a gyerek részéről, amivel felhívja a lassúbb idegrendszeri érésére ill. fejlődési zavarára a figyelmet.

Ha az idegrendszer nem képes az érzékszervek által felvett bejövő ingereket helyesen feldolgozni, az integráció hiányában a gyerekek fejlődése lelassul, ill. zavart jelez különböző problémák megjelenésével. Ayres szerint a magatartás- és viselkedészavar a gyermek kompenzációs tevékenysége, az ügyetlenség, túlmozgékonyság, a figyelem- és koncentrációzavar a fejlődési hiányosságra utal. Fontos, hogy szülőként, óvodapedagógusként vegyük észre a gyerek „jelzését” és idejében csökkentsük a hiányosságát fejlesztéssel!

A speciális eszközökkel való mozgás, a változatos ingerek, melyek a terápia során a gyereket érik, és az ezek által kiváltott reakciók hatására indul be a fejlődés. A különböző csatornákon (főként az egyensúlyi, tapintásos, mélyérzékelési rendszeren keresztül) sokféle inger, információ éri a testet a terápia során, az agy ill. az idegrendszer feladata ezeknek az ingereknek a felfogása, feldolgozása, összerendezése.

A gyermekek számára egy Ayres-terem maga a „gyermekparadicsom” a sok színes eszköz miatt! Szívesen és nagy kedvvel jönnek a foglalkozásokra, számukra öröm és játék az együttlét, nem fejlesztő terápia. Nem élik meg kényszernek a terápiát, a terapeuta egyfajta felnőtt játszótárs, segítő, akivel kölcsönös bizalmat építenek ki mindenféle kényszer nélkül.

Kinek ajánlott az Ayres-terápia?

Problémamentes kisgyereknek is hasznos az Ayres teremben való mozgás: kellemes élményt, jó szórakozást ad, örömforrás a gyermekek részére. Kompenzálja a megváltozott világ megváltozott gyermekei mozgásszegény életmódját! Változatos mozgásformákkal biztosítja a fejlődést, ügyesedést.

Mivel ez a fajta mozgás segíti az idegrendszer érését, kiválóan felkészíti a gyerekeket az iskolakezdésre, így kifejezetten ajánlható az utolsó óvodás évben a kicsik számára. Mozgással, játszva alapozhatják meg az eredményes iskolás éveket, segíti a koncentrációs képességeket, ill. prevenciós jelleggel a tanulási nehézségek megelőzésére is szolgál az Ayres-terápia.

A terápiának számos pozitív hatása van: erősíti a testtudatot, testsémát, fejlődik a lateralitás (a jobb-bal irányok), a saját testen való tájékozódás, a tér- irányészlelés, javul a mozgáskoordináció, normalizálódik az egyensúlyérzék, fejlődik a finommotorika, a szem-kéz, szem-láb koordináció, egyszóval ügyesedik a gyerek, valamint nő az állóképesség is. Javul a koncentrációképesség és a figyelem. Beindul a beszédfejlődés. Segít a magatartásproblémákon: a pörgős, hiperaktív, vad, agresszív gyerek lenyugszik, a szorongó, zárkózott gyerek pedig megnyílik. Javul az önkontroll és az önértékelés, erősödik a gyerekekben az önbizalom. A foglalkozásokon kialakul egy csapatszellem, barátságok köttetnek, megtanulnak magukra és egymásra is vigyázni a gyerekek, és megtanulnak szabályokat betartani.

Amennyiben a szülők vagy a gyerekkel foglalkozó pedagógusok az alábbi problémákkal szembesülnek, kifejezetten ajánlott az Ayres-terápia:

  • magatartás- és viselkedészavaros, ill. társas kapcsolatokban sikertelen gyerekeknek (vad, agresszív vagy félénk, visszahúzódó)
  • figyelem-, koncentrációzavaros gyerekek számára
  • speciális tanulási zavarokkal küzdő (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia stb.) gyerekeknek,
  • ügyetlen, esetlen, rendezetlen mozgású gyermekeknek
  • hiperaktív gyermekeknek
  • autisztikus tüneteket mutató, ill. autista gyerekek számára
  • megkésett beszédfejlődésű gyermekek számára
  • megkésett mozgásfejlődés esetén
  • finommotorikai elmaradás, fejletlenség esetén
  • mozgássérült gyerekek számára
  • terhességi ill. születési traumát szenvedett gyerekek számára (ha az anya nem mozoghatott terhessége idején, koraszülés estén, alacsony Apgar értékű gyerekeknek, problémás csecsemőkor után, amikor a baba nyugtalan, sokat síró, rossz alvó volt stb.)

A szakszolgálatoknál történő vizsgálatok során terápiás jelleggel ajánlják a módszert a fent felsorolt esetekben, de érdemes enyhébb esetben is belevágni a terápiába, amikor ugyan diagnózis felállítása nem szükséges, de a szülő, ill. a gyerekkel foglalkozók azt veszik észre, hogy a gyerek:

  • az átlagosnál érzékenyebb bőrű (pl. nem szereti az érintéseket, az öltözködést, a mezítlábas járást, a ragacsos ételeket, azonnal tisztítja a kezét, száját)
  • ha hintáztatja magát, ha nekiütődik tárgyaknak (akár fájdalmak árán is)
  • ha sokat van a földön (hempereg, csúszik, mászik, pedig az életkora ezt már nem indokolná)
  • ha túl gyors vagy ha túl lassú az élet minden területén
  • ha nehezen alkalmazkodik új helyzetekhez (agresszívvé vagy lehangolttá válik)
  • ha érzéketlen a fájdalomra, hidegre, melegre
  • ha rossz a térérzékelése (állandóan nekimegy véletlenül a tárgyaknak)
  • ha rossz a mozgáskoordinációja (ügyetlen, esetlen)
  • ha nagyon csendes, visszahúzódó, magányos, szorongó
  • ha nagyon vadóc, pörgős, ha ő az „ovi/suli rossza”

Milyen korosztály számára ajánlott a terápia?

Szinte csecsemőkortól alkalmazható a módszer, de főként a 2-12 évesek számára segítség, ha a fenti tünetekből bármelyik fennáll.

Hangsúlyozzuk:

Ideális a tréning –tünetmentesség esetén is- az iskola megkezdése előtti évben felkészítő és prevenciós jelleggel, ill. az iskola 1-2 osztályában, ha esetlegesen tanulási-, koncentrációzavar mutatkozik.

A terápia fő elemei:

  1.  vesztibuláris, azaz egyensúlyrendszeri ingerlés - a gyerek hintázhat önállóan is, de a terapeuta forgatja, ringatja, lengeti, billenti stb. a különböző tornaeszközökön a gyerekeket
  2. taktilis, azaz a tapintás, az érintés, a bőr által érzékelt ingerlé - a gyerek különböző érzetű anyagokkal találkozik (bárányszőr, érzékelő pályák, plédek, selyem, kefék, beleállnak pl. babba, lencsébe, rizsbe, meggymagok közé, kövekre stb.) – a különféle anyagok az egész test felületén keresztül, a bőr idegvégződései által stimulálják az idegrendszert
  3. propriocepció, azaz a testérzékelés, mélyérzékelés ingerlés - erős, mélyre ható ingerek érik az izmokat, inakat (eszközei pl. trambulin, labdafürdő, nagylabdák, hengerek stb.), ezáltal érkezik információ a testről, a tartásról, az erőről az agy számára

 

Milyen eszközökkel dolgozik a terapeuta?

Számtalan eszközt használunk a terápia során: vannak egyensúlyozó eszközök (Ayres-tölcsér, forgó-egyensúlyozó korong, Huple, Bilibo, nagylabda stb.), billenő eszközök (rugós deszka, billenőrács stb.), felfüggesztett eszközök (Ayres-háló, csepphinta, térhágcsó, függő-billenő hinta, tányérhinta és egyéb hinták stb.), guruló eszközök (deszka, tipróka stb.) érzékelő pályák, alagút, csúszda, labdafürdő stb.

Néhány gyakorlati tudnivaló

A terápián kiscsoportos keretek között folyik a munka, indokolt esetben egyéni terápia is lehetséges. Heti 1, max. 2 óra megfelelő ingert és fejlődési lehetőséget ad a gyermekek számára, de ennél több alkalomra nincs szükség, sőt kifejezetten káros lehet az idegrendszeri „túlingerlés”.

A tapasztalatok szerint 4 hónap után jelentkezik változás a gyerekeknél, amit a terapeuta lát, ill. a szülők, a gyerekkel foglalkozó más pedagógusok is észlelnek. Ideális lenne a módszerrel min. 10-12 hónapot tornáznia egy gyereknek!

A gyermekek főként mezítláb vesznek részt a foglalkozáson a talpon át érkező ingerek befogadása, ill. a biztonság miatt (zoknival könnyen megcsúszhatnak a padlón, eszközökön). Pamut rövid ujjú pólót, rövidnadrágot viseljenek a gyerekek váltóruhaként – a foglalkozás során gyakran leizzadnak, ruhát kell cserélniük.

Az óra megkezdése előtt 1 órával lehetőleg már ne egyenek, igyanak, de a foglalkozás után nagyon szomjasak, éhesek lesznek általában a gyerekek: célszerű, ha ásványvíz, némi gyümölcs (pl. banán) vagy harapnivaló van a gyerekek csomagjában. A cukros, koffeintartalmú, idegrendszert károsan stimuláló italok kerülendők.

A mozgásprogram nevében a „terápia” szó ne ijesszen meg senkit! Jelzi, hogy nem csupán játszóház jelleggel mozognak a foglalkozásokon a gyerekek: az itt folyó munka annál sokkal több. Rendszerességre épül a módszer, az idegrendszeri érést, a fejlesztést célozza meg. A látszólagos szabadság, a gyerek „szabad” eszközhasználata mögött a terapeuta tervezése áll. Fontos, hogy a terapeuta megkapja a gyerekről az információkat, az esetlegesen jelentkező problémákat ismernie kell, hogy a csoportbeosztásnál ill. az óratervezésnél célzottan, egyénre szabottan „kínálja fel” a gyerek számára a mozgásformákat, eszközöket.

A gyerekek érzik, hogy itt elfogadják, szeretik őket, értük történik minden. A terápia során bátran engedik ki a bennük felgyülemlett feszültséget, esélyt kapnak arra, hogy az esetlegesen megélt önértékelési zavaruk a helyére billenjen.

Összeállította: Kertvéllesyné Pál Erika

Tetszett? Oszd meg!

Nem engedélyezett a hozzászólás.