Milyen ma kamasznak lenni?

A kamaszkor igen bonyolult, ugyanakkor mégis az egyik legnagyobb örömökben gazdag korszak egy ember életében. A sok megpróbáltatás, erőfeszítés során rengeteg tapasztalatot, tanulságot és önbizalmat nyerünk, melyeket további utunkon fel tudunk használni. Nem beszélhetek általánosítva, hiszen ahány ember, annyiféle világról alkotott kép létezik, de azért megvannak a közös vonásaink korunkból kifolyólag.

Véleményem szerint a kamaszok olyan problémákkal küzdenek, mint a beilleszkedés, a helyes út és önmaguk megtalálása. A közösség ez esetben húzó vagy hátráltató tényezőnek is minősülhet. Belevihetnek minket olyan dolgokba, amelyekbe ha nem befolyásolna minket környezetünk, valószínűleg részt sem vennénk. Másrészről, akár inspirálóan is hathatnak ránk. Ez attól függ, mi alapján választunk barátokat.

Az egyik legnehezebb dolog az igaz barátok meglelése

Manapság ez már teljesen máshogy zajlik, mint régen, amikor suli után a diákok együtt elmentek bandázni, lógni valahova és mindenféle eszköz nélkül csak úgy, jól érezték magukat.

Édesapám nagyon sokszor mesélte, hogy egy szál gitárral és egy hálózsákkal nekivágtak a nagyvilágnak a barátaival és jól érezték magukat. Gimnáziumi évei alatt életre szóló barátságokat kötött és még ma is ugyanazok a srácok alkotják baráti körét. Most a suli után sokan inkább az otthon nyújtotta lehetőségeket választják, mint a számítógép, tv stb., ezáltal személyes kontaktus nélkül, az interneten beszélnek ismerőseikkel, így nemcsak elhanyagolják kapcsolataikat, hanem talán igazi barátaik sincsenek.

Ebből következően – hogy milyen nagy feladat is ez – értékelendő egy megbízható ember. Párkapcsolatok terén is egymás megismerése egyre többször a chat-re korlátozódik. A lányok, úgy érzem, nagyon fontosnak találják, hogy valaki álljon mellettük és támogassa őket, ezért pedig képesek bármit megtenni, így könnyen ki tudják őket használni e téren. Ez következhet megbízhatatlan barátokból, hogy talán egy pár, egy lelkitárs kiegészítené őket, megoszthatnák velük gondolataikat és érzéseiket. Sok fiú kapva kap az alkalmon és tárgyként kezelve a lelkükbe gázolnak, de mégis úgy érzem, hogy egy lánynak kell, hogy tartása legyen és tisztelnie kell annyira magát, hogy nem megy bele egy ilyen kapcsolatba.

Számtalan tini úgy váltogatja barátját/barátnőjét…

…mint más a zokniját, pedig ha az ember szerelmes, nem teszi ezt, sőt nem is kerülnek közvetlen kapcsolatba bármilyen érzelem nélkül. Õszintén szólva, nem túl biztató, de ezt ők is tudják a szívük mélyén és ennek ellenére, ha belevágnak, nem érzik magukat jobban, ezért próbálkoznak tovább és váltogatják “zoknijaikat”. Mindezek mellett a külsőségekre koncentrálnak, így felszínessé és tartalmatlanná válik viszonyuk. A kamaszkori nehézségekbe, így beletartozik a kapcsolatok kialakítása is.

A felnőtté válás felé mutató út, amikor kezdjük szárnyainkat bontogatni, kiszakadni a szülői önkény alól és önálló döntéseket hozni, nem könnyű. Pályaválasztás, tanulás, megfelelés önmagunknak, családunknak, vajon mi érdekel minket, mit kezdjünk az életünkkel? Mind-mind az élet nagy kérdései közé tartoznak, amelyekre keressük a választ.

Nehéz úgy beosztani az időnket, hogy mindenre jusson és ez elég sok fejfájást tud okozni. Lázadunk a szabályok és mindenféle kényszer ellen, nem akarunk beállni a sorba, pedig a sor után is van élet. Be kell látnunk, hogy a világ úgy nem halad, ha mindenki azt teszi, amihez kedve van, ám azt a kis időt, ami ilyenkor még hátra van, megpróbáljuk szabadon eltölteni. Nincs jelentős következménye, ha valamit nem csinálunk meg, és nagyjából odamegyünk, ahova csak szeretnénk – akkor és amikor akarunk. Ezt az életmódot nehéz feladni.

Felnőttként már jobban át kell gondolni cselekedeteinket.

Jó kamasznak lenni!

Új dolgok kipróbálása, sok élmény, kirándulások, iskolai sikerek, tanulni új ismereteket, megismerni a világot magunk körül, utazni, bulizni, sodródni az árral és a pillanatnak élni, ez mind erről szól. Nem tanulunk mások hibáiból, inkább mi is elvétjük, de legalább át is éljük, és az jobban megmarad, mint egy sztori valakinek a barátnőjének a barátjának egy rokonának az osztálytársának az exfiújáról. A bonyodalmak ellensúlyozzák az örömeinket, de hát nem lehet minden tökéletes és felhőtlen, pont ez a jó benne. Ha nem lenne rossz, nem tudnánk milyen a jó.

Szabadidőnkben gyakran járunk szórakozóhelyekre. Ezeken a helyeken már 12 éves kortól is megfordulnak bulizni vágyó fiatalok. Cigiznek és isznak, ráadásul nem túl mértéktartóan: “mérték a vödör, tartó az asztal” elvén. Ebből kifolyólag gyakran az a pár doboz sör és pár feles megüti a fejüket.

Legutóbb egy lányt kísértem haza, aki az utcán kóborolt, de nem akartam ott hagyni a hidegben, így hát segítettem neki hazajutni. Nagyon hálás volt, de nem hiszem, hogy másnap már emlékezett rám. Ilyenek mindig voltak, akikkel elszaladt a ló, de mégis felnőttek és talán nem vált hátrányukra az efféle életmód.

Jó abba belegondolni, hogy a felnőttek is ugyanúgy átérzik azokat a dolgokat, amik velünk történnek, annak ellenére, hogy próbálnak azoktól megóvni minket. Furcsa, hogy vannak olyan helyzetek, amikbe belecsöppen az ember, aztán a gyerekének pedig megtiltja, de ha belegondolok nekem is lennének ilyen pillanataim.

Például mentem már el úgy sátorozni, hogy újonnan megismert emberekkel tartottam. Visszagondolva az én szemszögemből teljesen normálisnak tűnt, viszont ha belegondolok egy szülő nézőpontjából, akkor kicsit már meredekebbnek látszik. A felnőttek sokszor ok nélkül, feleslegesen aggódnak miattunk, mert ők nem tudják a pontos körülményeket, ha pedig elmondjuk nekik, csak még jobban fogják a fejüket.

Nem értenek ők semmit!

Érlaki Gitta

A Terézanyu pályázat 2012 harmadik helyezett pályaműve  – Tinédzser kategória

A pályázat témája: Milyen ma kamasznak lenni?