Tavaszi versek gyerekeknek – I.

0

Szabó Lőrinc: Nyitnikék

Alszik a hóban

a hegy, a völgy;

hallgat az erdő,

hallgat a föld.

 

Mikor legutóbb

jártam itt,

nyár nyitogatta

pipacsait,

 

a nyár nyitogatta,

temette az ősz;

és volt, aki vesztett,

és nincs, aki győz.

 

Lombnak, virágnak

nyoma sehol,

fekete csontváz

a fa, a bokor,

 

s halotti csipke

a díszük is,

az a törékeny

tündéri dísz,

 

mit rájuk aggat

éjszaka

fehér kezével

a zuzmara.

 

Alszik a hóban

a hegy, a völgy,

hallgat az erdő,

hallgat a föld.

 

Egyszerre mégis

rezzen a táj:

hármat fütyül

egy kis madár.

 

Háromszor hármat

lüktet a dala,

vígan, szaporán,

mint éles fuvola.

 

Az a fuvolás

a Nyitnikék!

Már kezdi is újra

az énekét:

 

kék füttyre mindig

‘kvart’ lefelé:

nem sok, de örülni

ez is elég.

 

Nyitni kék, fütyüli,

nyitni kék,

szívnek és tavasznak

nyílni kék!

Nyitni, de – nyitni,

de – nyitni kék!

Fütyülöm én is

énekét.

 

Nyitni kék, fütyüli,

nyitni kék,

a telet bírni

illenék!

 

Bírni és bízni

illenék!

Fütyül és elszáll

a Nyitnikék.

 

Nyitni kék! -

fütyülök utána

s nézek az eltűnő

madárra.

 

Nyitni kék, fütyülöm,

nyitni kék,

hinni és bízni

kellenék,

 

mint az a fázó

kis madár,

aki sírja, de bírja,

ami fáj,

 

akinek tele rosszabb,

mint az enyém,

és aki mégis

csupa remény.

 

Nyitni kék, indulok,

nyitni kék,

fog az én szívem is

nyitni még.

 

Nyitni kék! Ébred

a hegy, a völgy,

tudom, mire gondol

a néma föld.

 

Õ volt a szája,

a Nyitnikék,

elmondta a holnap

üzenetét:

 

a hitet, a vágyat

fütyülte szét,

kinyitotta a föld

örök szivét:

 

fütty-fütty-fütty, nyitni kék,

nyitni kék -

Nyisd ki, te, versem,

az emberekét!

 

tavasz

 

Majtényi Erik: A tavasz

Csipkés rüggyel,

madárfüttyel

köszön rám,

köszön rád,

s majd egy reggel,

ha víg kedvvel

jól megráz egy

almafát,

és a fáról,

minden ágról

szirmok fellege havaz,

földön-égen

csodaszépen

tündöklik fel a tavasz.

 

Weöres Sándor: Tavaszköszöntő

Sándor napján megszakad a tél,

József napján eltűnik a szél,

Zsákban Benedek

Hoz majd meleget

Nincs több fázás, boldog aki él.

 

Már közhírré szétdoboltatik:

Minden kislány férjhez adatik,

Szőkék legelébb

Aztán feketék,

Végül barnák és a maradék.

 

Mentovics Éva: Tavasztündér

Varázspálcám suhogása

felkelti a vidéket.

A tél végi utazásra

barátaim kísérnek.

 

Varázsigém hatalmával

elaltatom a telet.

Faágakra rásuhintva

ébresztem a rügyeket.

 

Virág nyílik ahol járok,

ágak végén tipegek.

Tündérszárnyam nyomában már

ott virít a kikelet.

 

tavasz

 

 

Andók Veronika: Tavasz van

Cseppen a jégcsap, olvad a hó,

Csupasár dombon nincs takaró.

Hófehér csokrok bújnak elő,

Belezendül a vén tölgyerdő.

 

Kis cinege szólal: Nyitnikék!

Ibolya nyitja is kék szemét.

Hazatér lassan minden madár,

Fészkénél újra párra talál.

 

Kacag a gerle, nevet a nap,

Fák ezer virágot bontanak,

Tulipán kelyhén méhike zúg,

Füvekkel fut a kis gyalogút.

Leveles ágról lila virág

Sóhajtja szélbe szép illatát.

Barik születnek földre égre:

Tavasz van, tavasz van, végre, végre.

 

Zelk Zoltán: Tavaszi dal

Egy, kettő, három, négy,

kis őzike, hová mégy?

-Elég, hogyha tudom én:

tavasz elé futok én!

 

Egy, kettő, három, négy,

te kis nyuszi hová mégy?

-Se erdőbe, se rétre:

a szép tavasz elébe!

 

Egy kettő, három, négy,

te kis madár vígan légy:

olyan szép dalt daloljál,

szebb legyen a tavasznál!

 

Székely Dezső: Tavaszváró

Ibolyalevélen

bogárka- könnyek.

Nehéz a sírás,

nevetni könnyebb.

Derül az ég is,

örül a napnak.

Gyere szép tavasz,

ölbekaplak!

 

tavasz
Tetszett? Oszd meg!

Mondd el a véleményed!