Lombikos remények – Melinda története

0

Hosszú éveken keresztül ellentétes információt kaptak arról, hogy melyikük egészségügyi problémája áll a gyermekáldás elmaradásának hátterében, végül kiderült, hogy mindkettőjüknél kimutathatóak testi okok, Melinda esetében korai petefészekkimerülés-szindróma mellett inzulinrezisztenciát, valamint pajzsmirigyproblémát is igazoltak a szakemberek.

Azt hiszem nem csak az a lényeg, hogy egy párnak gyermeke szülessen, hanem az út is számít, amit meg kell tennünk addig, amíg végül szülővé válhatunk. A sok kudarc után nagyon alaposan utánajártam, hogy ki Magyarországon az az orvos, aki a legnagyobb eséllyel segíthet nekünk a sikerben, így esett a választásunk Dr. Vereczkey Attilára. A teljes képhez hozzátartozik, hogy előtte már két másik intézetből is elküldtek minket, az egyik helyről elég durva módon, a másik helyről pedig emberségesebb hangnemben, de minkét orvos kijelentette, hogy gyakorlatilag semmi esély arra, hogy valaha saját gyermekem szülessen. Olyan is előfordult, hogy az asszisztens “diagnosztizálta”, hogy mégsem a férjemmel van a probléma, hanem velem, sőt egy alkalommal az egyik orvos összekevert minket egy másik pácienssel, mi hívtuk fel rá a figyelmét, hogy a mi esetünkben más a probléma, mint amit elkezdett kifejteni. Az egyik helyen a szakemberek végül felvetették, hogy donáció segítségével talán születhet gyermekem, de azt is hozzátették, hogy erre lehet, hogy éveket kell várni. Egy másik orvos pedig minden empátia nélkül közölte velem, hogy “nem is érti, hogy miért ülünk egymással szemben, felejtsem el, hogy ezzel az FSH-val lehet gyerekem, semmi esélyem, fogadjak inkább örökbe”, az pedig csak hab a tortán, hogy még a saját leleteinket sem akarta visszaadni. Ekkor jött el az a pont, amikor úgy döntöttem, hogy újra intézetet váltok, mert nem voltam hajlandó feladni, hogy saját gyermekünk szülessen, pedig olyan is előfordult, hogy zokogtam az elkeseredéstől és attól a hangnemtől, ahogy a rossz hírt közölték. Lehet, hogy ez most így röviden elmesélve kevésbé érthető, de ekkor már számos sikertelen inszemináció, három vetélés, több éves próbálkozás, remény és kétségbeesés állt mögöttünk.”

Melinda az első pillanattól kezdve úgy érezte, hogy az új meddőségi központban végre megtalálta azt a helyet, ahol a legjobb eséllyel megkapja mindazt a segítséget, amely szükséges ahhoz, hogy megfoganjon a baba. Ehhez hozzájárult az is, hogy rendkívül tudatosan kezelte a helyzetet, vagyis erőt és energiát nem kímélve utánajárt annak, hogy a meddőség hátterében számtalan ok szerepelhet. Ez volt az oka annak, hogy olyan helyet választott, ahol alaposan kivizsgálják a probléma okát.

Azt éreztem, hogy itt értem mozog az egész rendszer, nem pedig egy futószalagon érkezem a kezelőorvoshoz, akinek egy vagyok az ezer nő közül. Végre azt tapasztaltam, hogy nem nekem kell észben tartanom mindent, hanem ha egy leletem rossz eredményt mutat, akkor automatikusan továbbirányítanak az adott terület specialistájához, például az endokrinológus szakértőhöz. Számunkra ez nagyon meglepő volt, hiszen nem ehhez voltunk szokva annak ellenére, hogy már számos magánorvossal találkoztunk előtte, pedig lássuk be, hogy igazság szerint ez az a színvonal, ami egy egészségügyi intézettől elvárható.

A pár végig pozitív véleménnyel volt a klinikáról annak ellenére, hogy az első két program során nem fogant meg a baba. Ehhez az is hozzátartozott, hogy úgy érezték, hogy nemcsak orvosszakmailag, hanem emberileg is támogatják őket a szakemberek.

Ebben a nehéz helyzetben végül mindig találtam valamilyen kapaszkodót, jártam szakemberhez, aki egy ideig segített engem, illetve sok alternatív módszert is kipróbáltam, azt hiszem mindent megtettem, amit lehetett. Lelkileg nemcsak a folyamatos küzdelem, hanem a vetélések is nagyon megviseltek, különösen mivel nem vizsgálták meg annak idején a magzatokat, így még azt se tudtuk, hogy mi az oka annak, hogy nem sikerült kihordanom őket. Emellett azt is tapasztaltam, hogy a korai petefészekkimerülés-szindrómám miatt teljesen leírtak az orvosok, pedig számtalan fórumon olvastam, hogy igenis akár spontán módon is megfoganhatnak kisbabák olyan nőknél, akik ebben szenvednek.

 

lombikos-remenyek

 

Melinda megkapta azt a kezelést, amely segítette őt a petesejtek termelődésében, emellett egy hazánkban egyedülálló genetikai vizsgálat során megvizsgálták az embrióit is, hogy kromoszóma számbeli-rendellenességtől mentes embriót ültessenek vissza az anyaméhébe, amelyet a korábbi vetélések is indikáltak. Ez nagy megnyugvást jelentett a pár számára, hiszen mindent szerettek volna megtenni annak érdekében, hogy ne kelljen már több magzatot elveszíteniük, és ezzel átélniük a vetéléssel járó testi-lelki megrázkódtatást. Melinda hangsúlyozza, hogy abban, hogy végül megfogant a kisbaba, és most végre gyermeket vár hatalmas része volt a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet pszichológusának is, aki lelki támogatás mellett hipnózissal és IVF programot támogató hanganyaggal is segítette őt a program során.

Az orvosi kezelések miatt úgy gondolom, hogy a klinika pszichológusa, Higi Vera segítsége is elengedhetetlen volt ahhoz, hogy most végre babát várjak. Hozzátartozik, hogy őszintén szólva először nehezen vettem rá magam arra, hogy bemenjek egy újabb szakemberhez, hiszen már olyan sok orvossal megosztottam a történetem, de amikor végül bizalmat szavaztam neki rengeteget segített, és végig támogatott a program során. Aki átélte már a lombikprogramot pontosan tudja, hogy milyen izgalom és félelem társul ahhoz, amikor az ember azt várja, hogy lesz-e petesejtje, vagy felvirrad az embriótranszfer napja. Amikor a pszichológus ezekben a percekben bejött beszélgetni, odaült az ágyam mellé, az számomra felbecsülhetetlen segítséget jelentett. Amellett, hogy a támogató jelenléte végig érezhető volt készített nekem személyre szóló, az IVF szakaszaihoz illesztett hanganyagot is, ami fantasztikusan sikerült, ezért minden nap meghallgattam gyakran kétszer is. Úgy gondolom, hogy sok minden az ember fejében dől el, és szerintem ez a három hanganyag jelentősen hozzájárult a sikerhez. Persze a baba még nem született meg, de úgy érzem, hogy végre tényleg jó úton vagyok afelé, hogy sikerrel jártam.

A kismama ezért mindenkit arra bíztat, aki hasonló cipőben jár, hogy kitartással küzdjön és keresse meg azt a klinikát, ahol szakmailag és emberileg mindent megtesznek azért, hogy szülővé válhassanak.

Nekem nagy szerencsém volt abban, hogy végül rátaláltam arra az intézetre, ahol hozzásegítettek ahhoz, hogy most végre babát várjak, és emberségesen, kedvesen támogattak ezen a nagyon nehéz úton. Abban is biztos vagyok, hogy ha ez a kisbaba megszületik, akkor Vereczkey doktor fogja őt a világra segíteni, hiszen ő volt az, akiben megbíztunk, és amellett, hogy őszintén beszélt az esélyeinkről mindemellett végig hinni tudott bennünk” – meséli a boldog anyuka.

Tetszett? Oszd meg!

Mondd el a véleményed!