Tavaszi versek gyerekeknek – II.

Zelk Zoltán: Hóvirág

Jó hogy látlak hóvirág,

megkérdezem tőled,

mi hírt hoztál, mit üzensz

erdőnek, mezőnek?

 

Szedd a szárnyad szaporán

vidd a hírt madárka,

útrakelt már a tavasz,

itt lesz nemsokára.

 

 

 

 

Móra Ferenc: Fecskehívogató

Villásfarkú fecskemadár,

jaj de régen várunk!

Kis ibolya, szép hóvirág,

kinyílott már nálunk!

 

Fátyolszárnyú kis méhecskék

zúgva-döngve szállnak.

Cifra lepkék, kék legyecskék

ide-oda járnak.

 

Rózsa, rózsa, piros rózsa

nyitogatja kelyhét;

itt a tavasz, lessük, várjuk

a csicsergő fecskét.

 

Zelk Zoltán: Csilingel a gyöngyvirág

Csilingel a kis gyöngyvirág.

Fehér a ruhája,

meghívja a virágokat

tavaszesti bálra.

 

Öltözködik az orgona,

lila a ruhája,

kivirít a kankalin, a

szegfű és a mályva.

 

A vadrózsa rájuk nevet,

bolondos a kedve,

a rigó is füttyent egyet:

hej, mi lesz itt este!

 

Táncra perdül a sok virág,

illat száll a légben,

őrt állnak a gesztenyefák,

illemtudón, szépen.

 

A szellő is megfürdik a

virágillatárban,

s arra ébredünk fel reggel:

napsugaras nyár van.

 

 

Osváth Erzsébet: Itt a tavasz!

Kidugtam a fejemet,

hát mit láttam, gyerekek!

Erre szaladt Télapó,

a hátán hótakaró.

 

Megörültem, de meg ám!

Hívtam Szellő paripám,

ráültettem a Napot,

s hipp-hopp, hipp-hopp, itt vagyok!

 

Biztosan már tudjátok,

ki toppant be hozzátok.

Ismeritek zöld ruhám?

Tavasz jön a Tél után.

 

Zelk Zoltán: Ibolya

Ibolya, ibolya

virítsz már a réten,

gyönyörködsz este a

víg tücsökzenében.

 

Tücsökzene ringat

este elalvásra,

hajnalban megfürdesz

az ég harmatába’.

 

Napfény az ebéded,

szellők simogatnak:

így élsz vidáman,

hírnöke tavasznak.

 

Böszörményi Ilona: Tavaszi köszöntő

Lehullt a jégbilincs,

Selymet bont a barka.

Tág, tavaszi széllel

Beszélget egy szarka.

 

Csengettyűs hóvirág

Levélházikóból,

Legényes tavasznak

Csilingelve bókol.

 

Violakék selyem

Az ég takarója,

Zöld rét felett lassan

Körözget egy gólya.

 

Ezüst tükrű a tó.

Döngicsél a dongó

Köszöntlek friss tavasz,

Rügyet, bimbót bontó!

 

 

Osváth Erzsébet: Nyújtózik a hóvirág

Nap kergeti a telet.

Hancúroznak friss szelek.

Nyelvecskéjével a fű

tavaszt kóstol:

– jóízű!

Bimbót bont a barka már.

A hóvirág? Õ sem vár.

Hosszú volt a tél nagyon.

Jót nyújtózik a napon.

 

Majtényi Erik: A tavasz

Csipkés rüggyel,

madárfüttyel

köszön rám,

köszön rád,

s majd egy reggel,

ha víg kedvvel

jól megráz egy

almafát,

és a fáról,

minden ágról

szirmok fellege havaz,

földön-égen

csodaszépen

tündöklik fel a tavasz.

 

Kányádi Sándor: Sétálgat a szellő

Sétálgat a szellő,

szökken ágról, ágra

kapaszkodik olykor

gyönge napsugárba.

 

Dudorászgat, fütyörészget,

kisöpri az üres fészket,

bekukkant az odúba,

a fejét is bedugja.

 

S rikkant egyet: ide mind,

tavasz van már idekint!

Ébredj, ébredj, Göndöri,

Kunkorodjál , Kunkori

 

S ha alusznak, vagy nem hallják,

vagy hallani nem akarják,

meghúzza a mókus farkát.

 

Ettől aztán Kunkori,

göndörödik Göndöri,

az álmos szemét a két mellső

lábfejével dörzsöli.