Minimál invazív sebészet

 In Egészség és életmód

Szeretnénk rövid idő alatt, esztétikai szempontból jó eredménnyel gyógyuló, lehetőleg kis fájdalommal, és ritkán szövődményekkel járó orvosi beavatkozások, operációk által gyógyulni? Esetleg a műtétet követően néhány napon belül újra teljes életet élni, és ismét munkaképessé válni? Napjaink ezen természetes elvárásainak a minimál invazív sebészeti technikák alkalmazása felel meg leginkább. Jelenleg ezek tekinthetők a legmodernebb műtéti beavatkozásoknak, melyek során a legkorszerűbb műszerekkel műtve az orvoscsoport lerövidíti a műtéti beavatkozást követően a fájdalom és a rehabilitáció időtartamát, a kozmetikai eredmény is lényegesen jobb, a későbbi szövődmények (pl. sérvek, gyulladások) előfordulása is ritkább. Nézzük, pontosan mit is jelent ez a kifejezés!

A minimál invazív sebészeti technikák egy gyűjtő fogalom, voltaképp az endoszkópia egyik fajtája. A hagyományos endoszkópiát már az 1800-as évek végén is ismerték, és a természetes testnyílásokon – mint például a szájüreg, végbél, húgycső stb. – diagnosztikai és terápiás céllal történő, lencsével szerelt, cső alakú eszközök bevezetését értjük alatta. Azaz az egyes testüregekbe merev vagy hajlékony „csöveket” juttatnak be finoman, melyeken keresztül fényforrást, kamerát, fogó- és vágóeszközöket, szöveti mintavételre alkalmas tűket is vezethetnek az operálandó területekhez, szervekhez. Mostanság gyakran alkalmazzák gyomor-, vagy vastagbéltükrözésnél, esetleg hólyagtükrözéssel egybekötött kőeltávolításkor.

Az endoszkópia, azon belül is a minimálisan invazív sebészet (rövidítve MIS) az 1900-as évek második felében megfigyelhető technikai újításokkal érte el mai színvonalát, amikor is olyan úttörő orvosi technológiák jelentek meg, melyek alkalmazásával a beteget nem kell felnyitni az orvos számára, hanem az orvost lehet úgymond “bejuttatni” a megbetegedés helyére, a lehető legkisebb műtéti sebzéssel.

A MIS tárgykörbe tartoznak a minilaparotómiából (nagyon kicsi metszésből) végzett műtétek, a laparoszkópos beavatkozások (“kulcslyuk sebészet”), továbbá a Magyarországon sajnos még nem elérhető, természetes testnyílásokon keresztül végzett beavatkozások (N.O.T.E.S.) és a sebészeti robotok segítségével végzett beavatkozások. Meg kell jegyeznünk, hogy utóbbi két módszer közül a N.O.T.E.S. világszerte is csak inkább fejlesztési, tesztelési stádiumban van, míg a sebészeti robotok széles körű alkalmazását a működtetés rendkívüli költségei akadályozzák.

A “kulcslyuk sebészeti” megoldások eredményeképpen egyes vélemények szerint – a sebészeti műtétek több mint hatvan százaléka végezhető ebben az ellátási formában. Ön mit gondol erről?

A gyakorlatilag csaknem minden sebészeti jellegű beavatkozás elvégzésére alkalmas laparoszkópia az első számú választandó módszer orvosaink számára. A laparoszkópos technológia alkalmazása minden sebészeti szakma esetében megegyezik néhány jellemzőben. Alapvető, hogy a műtétet végző „team” a műtéti területet egy videó kamerán keresztül látja, ennek eredményeként részletgazdag, nagyított képet kap a műtét helyszínéről.

“Kis” műtét akár kulcslyuknyi metszéssel nagy problémákra?

A beavatkozásokat speciálisan laparoszkópos beavatkozásokhoz kifejlesztett eszközökkel végzik. A módszer hatékonyságát esztétikai szempontból az biztosítja, hogy a kamerát és az eszközöket is maximum 1 cm-es bőrmetszéseken keresztül vezetik a műtéti területre, de több eszköz számára akár egy mindössze 5 mm-es bőrmetszés is elegendő.

Egyes műtéti típusoknál, amikor is egy beteg szervet vagy szervrészletet kell eltávolítani, annak mérete természetesen nem mindig teszi lehetővé, hogy valamelyik metszést ne kelljen meghosszabbítani, de még ezekben az esetekben is általában elegendő egy néhány cm-es metszés. Példaként említem, hogy egy daganatos vese – mely tokjával együtt általában 15-20 cm legnagyobb átmérőjében – is eltávolítható egy nagyjából 10 cm-es metszésből, vagy akár egy ökölnyi méretű mióma is kioperálható laparoszkópos műtéttel. Összehasonlításként egy ugyanilyen vese, vagy egy ekkora mióma eltávolítása hagyományos technikával 30 cm-es metszést igényel. Bár a műtéti idő hosszabb lehet ezen műtéti technikával, azonban a beteg csak jól járhat, és ez mindannyiunk érdeke.

Milyen további előnyei vannak ennek az eljárásnak?

A kicsi behatolásoknak köszönhetően, a hagyományos műtétekkel szemben a sebgyógyulással kapcsolatos szövődmények száma is minimálisra csökkent, hiszen a kisebb sebfelületek jóval kisebb behatolási kaput biztosítanak esetleges sebfertőzések számára, valamint csökkent a műtéti utóvérzések száma is. A kis behatolások mindemellett biztosítják azt is, hogy a laparoszkópos technikával operált betegek műtét utáni fájdalma minimális, így fájdalomcsillapító igényük jelentősen kisebb, mint a hagyományos műtéti technikával operált betegek esetében.

Mindezen előnyök eredménye pedig, hogy a laparoszkópos műtétek után a páciensek gyakran már a műtét másnapján úgy mehetnek haza a kórházból, hogy átlagos napi életüket élhetik, és munkába való visszaállásuk sem haladja meg a 7-10 napos időtartamot.

Végezetül összefoglalásképpen néhány kiemelt terület, ahol biztonsággal lehet alkalmazni a MIS- eljárásokat:

Sebészet:

cholecystectomia (epehólyag eltávolítás)
lágyék-, hasfali-, köldöksérv műtétek
appendectomia (féregnyúlvány eltávolítása, „vakbélműtét”)
fundoplicatio (reflux betegség kezelése)
mellékvese műtétek
vékonybél műtétek
vastagbél műtétek
végbél műtétek
hasi nyirokcsomó biopszia
diagnosztikus, exploratív laparoscopia

Nőgyógyászat:
petefészek műtétek (cysta, tumor)
méhen végzett műtétek (myoma eltávolítás)
endometriosis miatt végzett beavatkozások
méhen kívüli terhesség műtétek
sterilizáció

Ortopédia:
arthroscopos beavatkozások (térdműtétek, porc-, keresztszalag sérülések)

Urológia:
veseműtétek (tumor, cysta)
prostata műtétek

Recent Posts

Start typing and press Enter to search