anyaság

Az Én történetem
0

Ne haragudjanak, hogy férfi létemre billentyűzetet ragadok, de mikor hallottam a páromtól pályázatukról és olvastam a meghosszabbított határidőt, úgy éreztem írnom kell, mert ebben a témában olyan keveset hallani a férfiakról, pedig az ő életüket is alaposan megváltoztatja a gyerekvállalás.

Az Én történetem
0

Talán túlzás egy család gyermekeit apró, buborékesőhöz hasonlítani. Pedig van némi átfedés. Hiszen a gyerekek többnyire egy tőről fakadnak, akár a sok, színes, gyönyörű, szivárványosan tündöklő buborék. Ezekben a varázslatos buborékokban közös a származás, de különböznek formájukban, színezetükben, élettartamukban, akár a gyermekeink.

Az Én történetem
0

Adassék könny is*

Huszonegy múltam. Kilencedik hónapja voltunk házasok, izzadtra szerelmeskedtünk ágyat, szőnyeget, éppen nem védekeztünk. Hogy is van ez? Védekezni támadás ellen szokás. A világra kívánkozóval dacolni, vagyis szembeszegülni az élettel, ez lett volna a dolgunk, de eszünkbe sem jutott.

Az Én történetem
0

Az utolsó csepp, amikor a mandulaműtétemre jelentkezek be a kartonozóban és a hölgy megkérdezi, hogy hol dolgozom. “Főállású anya vagyok” – felelem, mire ő hangosabban: “De hol dolgozik?”. Én újra, még hangosabban – “főállású anya vagyok”. A hölgy azonban nem adja fel – “nincs munkahelye, nem dolgozik?” “Munkahelyem? Ja, nem, az nincs” – hebegem szemlesütve.

Az Én történetem
0

Úgy 20 év körüli lehettem, főiskolás és kedvenc tanáromnak egy kérdésére ellentmondást nem tűrően kijelentettem, hogy én pontosan tudom, milyen lesz az életem: férjhez megyek, lesz két gyerekem, tanítani fogok, minden rendben lesz. Emlékszem a válasz hallatán tanárom arcára, különösen a szemére. Dühített.

Az Én történetem
0

“Akkor tudjuk meg, hogy angyallal találkoztunk, amikor már elment.”

Repülőtér valahol a világban. Rohanó utasok, hangosbemondó. Nyugodt és izgatott tekintetek fürkészik a kijelzőket. Indulás, érkezés percenként.