Aggódjunk, ha későn kezd el járni a babánk?

0

Sok anyuka megtapasztalja azt, milyen idegesítő tud lenni, amikor a 15, vagy 18 hónapos gyermeke még nem totyog, bezzeg a szomszédé már 10 hónaposan „szaladgál”. Az aggodalmaskodóbbak orvoshoz viszik a gyereküket, mások türelmesebben várják, hogy végre megtegye az első lépéseket a baba.

Az, hogy mikorra kell járnia a babának, mindig az adott kicsi emberkének a fejlettségi szintjétől függ. Van, aki már 10 hónaposan jár, van, aki csak 16 hónaposan kezd el, vagy talán még később. A szakértők szerint sokszor az elején nem is maga a járás a fontos, hanem a mozgás minősége – példának okáért az a baba, aki nem jár két lábon 15 hónapos korában, de aktívan kúszik-mászik, nem lesz gondja a járással, de az a baba akinek az izomtónusa túl merev, vagy túl laza, neki gondjai lehetnek vele. (A túlzott merevség, vagy a megfelelő izomtónus hiánya akár cerebrális palzis-t, vagy más kóros állapotot is jelenthetnek.)

Maga a járásképesség hiánya ritkán jelenti azt, hogy probléma van a gyerek fejlődésével, más tényezőket is figyelembe kell venni a szülőnek mielőtt feleslegesen aggódni kezd. Ha más területeken is le van maradva a baba – pl. beszéd, szociális interakció, finom motorikus dolgok -, akkor érdemes szakemberhez fordulni. Amennyiben képes a helyzetváltoztatásra, kúszni-mászni, a fenekére támaszkodva „közlekedni”, akkor valószínűleg csak türelem kérdése a következő lépés.

Az alábbi dolgokat érdemes figyelemmel követni a gyerekünk mozgásfejlődésénél:

- egyformán használja e teste mindkét oldalát;

- magától fel tud e ülni és vissza;

- felhúzza e magát álló helyzetbe és a bútoroknak támaszkodva totyog;

- ráhelyezi e a súlyát mindkét lábára amikor a kezecskéit fogva segítünk neki az állásban.

Ezek mind-mind alapjai a későbbi járás kialakulásának.

Mi magunk is segíthetjük a járás fejlődését, például ha ritkábban vesszük fel őket, ha különböző testhelyzetekbe segítjük őket játék közben (pl. másszon át a párnán, vagy segítsük térdelni, stb.) Ezek a játékok erősítik őket, fejlesztik az egyensúlyérzéküket és a magabiztosságukat, ami fontos az önálló járás megtanulásához.

Amit viszont nem győzünk hangsúlyozni: az elvárásainkat sose a szomszéd gyerekhez igazítsuk, mindig a saját csemeténk fejlettségi szintjét vegyük figyelembe, mert nincsen két ugyanolyan gyerek, szerencsére minden egyes baba más és más!

Tetszett? Oszd meg!

Nem engedélyezett a hozzászólás.