Major Sámuel, 2 és fél hónapos, Zalacséb
Sámueltõl a Szüleinek: Mikor megfogantam ti még nem is tudtátok, De mind a ketten nagyon akartátok. Mikor már biztosak voltatok jöttömben, Én meg csak mosolyogtam örömömben. Találgattátok: vajon fiú lesz, vagy lány? Rózsaszín vagy kék legyen a szobám? Dúdolgattatok édes dallamokat, Én közben szoptam az ujjaimat. Eljött a nagy nap, volt ám kapkodás! Mert mindenki tudta, ez a nap csodás. Apám elfelejtette azt is, amit idáig tudott, Anyám mosolygott, engem is nyugtatott – Ne siess, mindjárt a kórházban leszünk, Apukád is ott lesz ám velünk, Meglátja a csodát, a születés pillanatát. Te is meglátsz minket, a szüleidet Együtt sírtunk, amikor megszülettem, Köszönöm, hogy a gyermeketek lehettem.

