A rendszerezés művészete már gyermekkorban elkezdődik
A rendszerezésre való képesség nem csupán egy praktikus készség – valójában életre szóló tudást és szemléletet jelent. Ha már gyermekként megtanuljuk, hogyan tartsuk rendben a dolgainkat, az nemcsak a mindennapokat könnyíti meg, hanem a tanulási, munkavégzési szokásainkat is megalapozza. A kérdés már csak az: hogyan segítsünk a gyerekeknek ebben?
A példamutatás szerepe
A legkisebbek gyakran ösztönösen utánozzák a felnőtteket. Ha azt látják, hogy mi gondosan elpakoljuk a cipőinket, összehajtogatjuk a ruhákat vagy helyükre tesszük a bevásárolt élelmiszert, számukra ez válik természetessé. Érdemes bevonni őket ezekbe a tevékenységekbe már kisgyermekkorban. Először csak játékosan – például számoljuk meg, hány könyvet tudnak visszatenni a polcra –, majd később rendszeres feladatként, koruknak megfelelő szinten.
Játékos rendszerezés – dobozok, színek, címkék
A gyerekek számára a rend nem feltétlenül azt jelenti, amit a felnőttek értenek alatta. Náluk a „rend” akár azt is jelentheti, hogy minden plüssállat az ágyon ül – bár kaotikusan, de számukra logikusan. Ezt érdemes tiszteletben tartani, miközben finoman irányítjuk őket afelé, hogy a rend valóban megkönnyítse az életüket. Segíthetünk dobozokkal, színes kosarakkal, rajzokkal vagy piktogramokkal ellátott címkékkel, amelyek megmutatják, mit hova kell visszatenni. Egy cipősdobozból kreatívan készített ceruzatartó vagy saját kezűleg dekorált irattartó még izgalmasabbá teszi a pakolást.
Az iskolakezdés fordulópont lehet
Az iskolakezdés sok szempontból fordulópont egy gyerek életében – ez igaz a rendszerezésre is. Ekkor jelennek meg először a komolyabb „felelősségek”: taneszközök, házi feladatok, időbeosztás. Itt válik igazán fontossá, hogy a gyerek megtanulja, hol tartsa a füzeteit, hogyan rendszerezze a könyveit vagy miként pakolja be a táskáját. A jól kialakított szokások sok későbbi idegeskedéstől menthetnek meg minket és őket is.
Az olyan alapvető, mégis meghatározó eszközök, mint egy átlátható tolltartó, sokat számítanak: ha minden írószernek megvan a maga helye benne, a gyerek könnyebben boldogul az iskolában, kevésbé frusztrált, és nő az önállósága. Érdemes együtt kiválasztani és közösen rendszerezni – akár heti egy alkalommal átnézni a tolltartó tartalmát, kipótolni, ami hiányzik, és kidobni a lejárt filctollakat.
A gyerekszoba mint a tanulás terepe
A saját szoba vagy sarok ideális terepe lehet a rendszerezési képességek fejlesztésének. Fontos, hogy ne akarjunk rögtön tökéletes rendet, inkább olyan rendszert alakítsunk ki együtt, amit a gyerek is átlát és be tud tartani. Például a könyvek legyenek könnyen elérhető polcon, a ruhák színek szerint legyenek csoportosítva, a játékokat pedig kategóriákba soroljuk – például építőkockák, szerepjátékok, kirakók. Minél átláthatóbb és személyre szabottabb a rendszer, annál valószínűbb, hogy hosszú távon működni fog.
Dicséret és türelem
Ne feledjük: a rendszerezés egy folyamat, amit nem lehet egyik napról a másikra megtanítani. Legyünk türelmesek és következetesek. Dicsérjük meg a gyermeket, ha önállóan rendet rakott, vagy ha ügyesen használja a saját kis rendszerét. Ne a hibákat emeljük ki, hanem az előrelépést. Így a gyerek nem kényszerként, hanem sikerélményként éli meg a rendrakást.
Életre szóló előnyök
A rendszerezés művészete nem csupán a rendről szól – valójában az önállóság, a problémamegoldás, a döntéshozatal és a tudatos életvezetés megalapozója. Ha már gyermekkorban elkezdjük ezt fejleszteni, a gyerekeinknek sokkal könnyebb dolguk lesz felnőttként – az iskolában, a munkában és a magánéletükben egyaránt.
Ezért érdemes minden egyes doboz, színes címke és pakolással töltött perc mögött meglátnunk a nagyobb képet: egy önálló, tudatos, kiegyensúlyozott felnőtt alapjait rakjuk le vele.
