Abigél, 7 hónapos, Nyékládháza

“Azt kérdezed Tõlem ,hogyan vártalak? :mint éjszakára fölvirrad a nap,mint szellõ jelzi a vihart. Ezer pici jelbõl tudtam jöttödet. Mint a tavaszi reggel elsõ napsugarát, mint fagyos téli éjszaka jégcsap illatát. Bár még nem láttalak, mégis ismertelek. Mint fényhez az árny mint patakhoz a medre mint ághoz a madár így tartoztál hozzám. Mint sóhajos nyári éjjel a fák az eget, mindennél jobban; így szerettelek TÉGED.” És bár nem számítottam rá, még is a mai napig és míg élek, mindennél jobban szeretem az én pici, mosolygós lánykámat. 🙂