Téli versek gyerekeknek

0

Weöres Sándor: Száncsengő

Éj-mélyből fölzengő

- Csing-ling-ling – száncsengő.

Száncsengő – csing-ling-ling -

Tél öblén halkan ring.

 

Földobban két nagy ló

- Kop-kop-kop – nyolc patkó.

Nyolc patkó – kop-kop-kop -

Csönd-zsákból hangot lop.

 

Szétmálló hangerdő

- Csing-ling-ling – száncsengő.

Száncsengő – csing-ling-ling -

Tél öblén halkan ring.

 


 

Kányádi Sándor: Betemetett a nagy hó

Betemetett a nagy hó

erdőt, mezőt, rétet,

minden, mint a nagyanyó

haja, hófehér lett.

Minden, mint a nagyapó

bajsza, hófehér lett,

csak a feketerigó

maradt feketének.

 


 

Kiss Dénes: Jön a fagy

Jön a fagy,

jön a fagy,

jégpatkós

lovakon.

Jár a fagy

kopogóst,

kipi- kopp

ropogóst.

Ember is

didereg,

toporog,

táncot rop.

Jár a fagy,

kipi- kopp,

deresen bekocog.

Lova csönd,

lova köd.

Nyomában

jég ropog.

 


 

Gazdag Erzsi: Hóember

(részlet)

Udvarunkon, ablak alatt

álldogál egy fura alak;

hóból van keze-lába,

fehér hóból a ruhája,

hóból annak mindene,

szénből csupán a szeme.

Vesszőseprű hóna alatt,

feje búbján köcsögkalap.

 


 

Kányádi Sándor: Betemet a nagy hó

Betemet a nagy hó

erdőt, mezőt, rétet,

mindent, mint a nagyanyó

haja, hófehér lett.

 

Minden, mint a nagyapó

bajsza, hófehér lett,

csak a feketerigó

maradt feketének.

 


 

Szabó Lőrinc: Esik a hó

Szárnya van, de nem madár,

repülőgép, amin jár,

szél röpíti, az a gépe,

így ül a ház tetejére.

Ház tetején sok a drót:

megnézi a rádiót,

belebúj a telefonba,

lisztet rendel a malomba.

Lisztjét szórja égre-földre,

fehér lesz a világ tőle,

lisztet prüszköl hegyre-völgyre.

Fehér már a város tőle:

fehér már az utca,

fehér már a puszta,

pepita a néger,

nincs Fekete Péter,

sehol,

de sehol,

nincs más

fekete

csak a Bodri

kutyának

az orra

helye,

és reggel az utca, a puszta, a néger,

a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter

és ráadásul a rádió

mind azt kiabálja, hogy: esik a hó!

 


 

Hajnal Anna: Szánkón

Húzza a szánkót hegynek fel,

szuszog a Jankó hegynek fel.

Siklik a szánkó hegyről le?

Ujjong a Jankó hegyről le!

 

De puha fehér dunna a hó!

Még felborulni is jaj de jó!

Vörös az orra, a füle ég,

szuszog a Jankó, de húzza még.

 


 

Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben

Szakad a hó nagy csomókban,

veréb mászkál lent a hóban.

Veréb! Elment az eszed?

A hóesés betemet.

Nem is ugrálsz, araszolsz,

hóesésben vacakolsz.

 

Fölfújtad a tolladat,

ázott pamutgombolyag.

Mi kell neked? Fatető!

Fatető!

Deszka madáretető.

 


 

Szép Ernő: Hó

Ó, de szép,

Ó, de jó,

Leesett

Nézd, a hó!

Hull a házra, hull a fára,

A lámpára, a járdára,

Mint az álom, oly csuda

Fehér lett Pest és Buda.

 

Ó, de szép,

Ó, de jó,

Gyúródik

Hógolyó.

Fiúk, lányok meg nem állják,

Egymást vígan hajigálják,

Olyan harc ez gyerekek,

Amit én is szeretek.

 


 

Zelk Zoltán: Hóember

Csillog a fákon a zúzmara,

ragyog, mint az ezüst,

s repül a sivalkodó szélben

akár a por, a füst.

 

Serényen dolgozik három gyerek:

fagyos kezeikkel

gyúrják a havat, mint agyagot,

készül a hóember.

 

Szénből, kavicsból kap szemeket,

hadd nézze: a világ

milyen fehér! S milyen szépek

az ezüst téli fák.

Tetszett? Oszd meg!

Mondd el a véleményed!