Az édesapához való kötődés
Az édesapához való kötődés
A modern apukák sokkal több időt töltenek az újszülöttekkel, mint amennyit régen a férfiak szoktak. Bár az apák legtöbbször szeretnek a gyermekük mellett maradni, a kötődés a kisgyerek és az apa között rendszerint kicsit később alakul ki, mivel ilyenkor hiányzik a szoptatáskor létrejövő kapcsolat, ami megvan a legtöbb csecsemő és az édesanyja között.
Az apáknak azonban tudnia kell, hogy a gyerekhez való kötődés nem jelenti azt, hogy egyfajta pótmamának kellene lenniük. A legtöbb apuka külön feladatokat vállal az újszülött mellett, a kölcsönös segítség és támogatás pedig mindkét szülő számára előnyt jelent.
A következő feladatokból mindként szülő egyszerre kiveheti a részét:
? a terhesség alatt és szülés pillanatában fellépő feladatok, tevékenységek ellátásában
? az újszülött etetésében, pelenkázásában és gondozásában (abban az esetben, ha az anya valamilyen oknál fogva nem tudja szoptatni gyermekét és az apuka az, aki éjjelente felkel, és megeteti, tisztába teszi a kicsit, különösen erős kötődés alakulhat ki a csecsemő és édesapja között)
? a felolvasásban, éneklésben, közös játékban
? a gyerek esti fürdetésében, közös fürdés esetén
? a csecsemő mozdulatainak megfigyelésében, utánzásában és megörökítésében
? a csecsemő gügyögésének, “beszédének”, az első “szavainak” utánzásában, tanításában
? a házimunka végzése közben a csecsemő hordozókendőben való ringatásában stb.
Külső segítség
Természetesen, az érzelmi kapocs kialakítása sokkal egyszerűbb, ha a hozzád közel állók is besegítenek és megerősítenek titeket abban a hitben, hogy nagyszerű szülők vagytok. Az orvosok ezért is javasolják azt, hogy a kórházban az újszülött az édesanyja mellett maradjon. Mivel egy újszülött gondozása és a vele járó összes feladat először minden szülőt megrémít, érdemes elfogadni a kórházi személyzet és a védőnő által nyújtott lelki támogatást, hiszen ezáltal megerősödik az önbizalmad és lassan rájössz arra, hogy képes vagy a szülői szerepkör betöltésére. Bár a koraszülött vagy beteg csecsemőket legtöbbször külön kell választani az édesanyjuktól, a kórházi személyzet által nyújtott segítség gyakran így is megkönnyíti a szülő és a csecsemő közötti kölcsönös ragaszkodást.
Az első napokban az újszülött gondozása szinte minden idődet lefoglalja és minden energiádat felemészti, főként akkor, ha szoptatsz is. A kapcsolatteremtés sokkal könnyebb, ha az édesanyát nem terhelik egyéb gondok is, mint például a házimunka, a főzés vagy a mosás. Ilyenkor jól jön egy kis extra segítség az édesapa részéről, és persze, mindezek mellett egy kis érzelmi-lelki támogatás is.
Ezekben a napokban, sőt, a születést követő első hetekben is, teljesen természetes, ha a barátaid, családod segítségét kéred. Mivel azonban ezalatt az átmeneti időszak alatt mások társasága gyakran megterhelő, zavaró vagy idegesítő lehet, jobb, ha megkéred a hozzátartozókat, hogy csak annyit tegyenek meg, hogy ételt hoznak, sétálni viszik a kutyát, vagy a házon kívül vigyáznak a többi gyerekre.
Mi nehezítheti meg a kötődés kialakulását?
A ragaszkodás szülő és gyermeke között gyakran, különböző külső tényezők hatására, csak később alakul ki. A leendő szülőknek gyakran határozott elképzelése van arról, hogy milyen lesz majd az új családtag. Aztán a szülés vagy örökbefogadás után, amikor először “találkoznak” a gyerekkel, gyakran rá kell ébredniük arra, hogy a valóság nem egyezik meg azzal, amit ok előre elterveztek. Mivel az arckifejezés a legelső “jel”, amellyel a csecsemő valamit közölni próbál a szüleivel, a mimikának nagyon fontos szerepe van a kölcsönös ragaszkodás és kötődés kialakulásában.
A hormonok is nagy mértékben befolyásolják a kötodés létrejöttét. Bár a szülés után együtt töltött első pár óra rendkívül fontos az anya és csecsemő között kiépülő kötődés szempontjából, a kismamák szervezetében ilyenkor különböző hormonok szabadulnak fel. A szülés utáni depresszió, vagy a szülés utáni hormonhullám gyakran megnehezíti a kötődés létrejöttét. Egy nehéz, fájdalmas szülés után az édesanya gyakran annyira kimerült vagy elkínzott, hogy az befolyással lehet a csecsemo iránti érzéseire is.
Ha a csecsemőt fokozott orvosi megfigyelés alatt tartják, akkor a kismamák sokszor oda sem férnek az újszülött mellé. Nagyon fontos azonban, hogy ilyenkor is a gyerekünk mellett legyenek. A kórházi személyzet segítségével, az elkülönítőben is megérintheted, megetetheted az újszülöttet, és az orvosok is biztosan arra biztatnak majd, hogy minél többet nézegesd, simogasd a kicsit, beszélj hozzá. A csecsemő hamarosan képes lesz felismerni a hangodat és az érintéseidet, és válaszolni is fog ezekre.
A nővérek és ápolónők, valamit később a védőnő segítségével megtanulhatod, hogyan fürdesd, etesd a csecsemőt. Ha az újszülöttet előre lefejt anyatejjel táplálják, a személyzet segíthet neked abban, hogy még a kórházban átszoktasd a kicsit a szoptatásra. Egyes intézményekben te magad is kérheted a kórházban töltött idő meghosszabbítását, és ezáltal mindkettőtök számára megkönnyítheted a szülés utáni időszakot.
Ha gondok adódnak…
Ha úgy érzed, hogy képtelen vagy kötődni a kisfiadhoz/kislányodhoz, hozd szóba a témát a gyerekorvosnál vagy a védőnőnél az első orvosi ellenőrzés alkalmával. Lehet, hogy a kötődés hiánya a szülés utáni depresszió jele, vagy a csecsemő váratlan, súlyos megbetegedésének következménye, de az is lehet, hogy csak az új jövevénnyel járó fáradság és leterheltség miatt érzel így. Bármelyikről legyen is szó, minél előbb fény derül a probléma okára, annál jobb. Az egészségügyi dolgozók számára az ilyen problémák mindennaposnak számítanak, ezért számíthatsz a segítségükre.
Gyakran az is segít, ha más újdonsült szülőkkel is megoszthatod az érzéseidet. Kérdezd meg az orvostól, nővérektől, védőnőtől, hogy szerveznek-e összejöveteleket, képzéseket újdonsült szülők számára.
A kötődés egy összetett élmény, melyet mindenki személyesen él meg, és amely idővel alakul ki két ember között. Nincs olyan kényszer, amely létrehozhatná vagy siettethetné az érzelmi kötelékek kialakulását. A kisgyermek, ha minden szükségletét ellátják, kezdetben nem szenved a kötődés hiányától. Ahogy egyre jobban hozzászoktok az újszülöttről való gondoskodáshoz, és minden kezd rutinossá válni, pároddal együtt egyre magabiztosabb szülőkké váltok majd és megértitek, hogy egy kisgyerek felnevelése csodálatos feladat.
