Gyógyítja-e a jegygyűrű az artrózist?
Az arany gyógyító hatásáról valószínűleg legtöbbünknek az jut eszünkbe: „lenne csak belőle sok, egyből jobban érezném magam”. Pedig nem az anyagi bőség jótékony hatásáról van szó, hanem magának a fémnek tulajdonítanak ősidők óta szinte varázslatos erőt, és a legmodernebb orvostudomány is újra felfedezte az arany különleges tulajdonságait.
Az alternatív gyógyászat kedvelt anyagai között kincseket is találunk: nemesfémeket, fél- sőt drágaköveket. Ezek között különös fontossága van évezredek óta az aranynak, amelynek gyógyító hatásáról már az ókorban meg voltak győződve, és azóta is többféle formában használják. Testileg keringésjavító, szív-, agy- és idegvédő, szexuális teljesítményt fokozó, az ízületi gyulladást enyhítő, általános „oltalmazó”, ma úgy mondanánk, immunerősítő hatást tulajdonítottak neki, lelkileg pedig nyugtató, kedélyjavító, stresszoldó, önértékelést javító hatást vártak tőle. A legnaívabb elképzelésnek az az állítás tűnik, hogy az arany a bőrrel érintkezve fejti ki a hatását, vagyis például a jegygyűrű viselése megvédi a gyűrűsujjat az ízületi gyulladástól. Régtől keresik a módját a belsőleg való alkalmazásnak is. Mielőtt bosszankodva legyintenénk a dologra, hozzá kell tenni, hogy a hivatásos orvoslás is ismeri az arany különleges tulajdonságait és alkalmazza is a traumatológiai és a plasztikai sebészetben, sőt, újabban a rákellenes kutatásokban is.
Aranyfüst
A keleti gyógyítók az ayurvédikus leírások szerint az aranyat egészen vékony lemez, „aranyfüst”formájában használták, bétellevéllel együtt rágcsálva, cukorral, sáfránnyal keverve. Afrodiziákumként, idegrendszert erősítő, stresszoldó, erősítő, energetizáló, anyagcsere-serkentő, fertőtlenítő hatást remélve Indiában máig alkalmazzák ezeket az „aranyos” szereket. Egészen kicsi gyerekeknek mézbe keverve adják, hogy egészségesek és szépek maradjanak. Ha túladagolás történne, emésztőrendszeri és idegrendszeri panaszokat okozhat, az ayurvédikus írásokra hivatkozva a keleti alternatív gyógymódok mai követői semlegesítésül tojásfehérje, tej és liszt keverékét ajánlják.
Aranykolloid, aranyoldat, aranysók
Mivel az arany eredeti formájában nemcsak nagyon drága, hanem gyógyászati célra nehezen kezelhető is, régóta foglalkoztatja az arany-gyógymód híveit az, hogyan tehetnék olcsóbbá, könnyebben kezelhetővé, adagolhatóvá. A XIX. században állítottak elő először elektrolízissel arany-oldatot, aranykolloidot, amely megfelelt ezeknek a szempontoknak. A felfedezést Michael Faraday kémikus nevéhez kötik. A tiszta, adalékanyagoktól mentes aranykolloid oldatot számos állapotra, egymástól igen távoli szervek betegségeire is alkalmazták. Egyik legfontosabb területe az ízületi gyulladásra való használata, ahol gyulladásgátló, duzzanatenyhítő, fájdalomcsillapító hatást tulajdonítottak neki, sokáig az ún. aranyinjekciót tartották a sokizületi gyulladás leghatékonyabb gyógyszerének. Ideggyógyászati alkalmazása során pánikbetegségre, stressz miatti alvászavarokra, a koncentrációs képesség és a memória javítására, gyerekeknek a hiperaktivitás enyhítésére, szenvedélybetegek kezelésének kiegészítésére javasolták és ajánlják máig is. Keringésjavító, regeneráló, erősítő szerként is számon tartják.
Az aranykolloid nem tévesztendő össze az aranykloriddal, ami nemcsak aranyrészecskéket, hanem különböző sókat is tartalmaz. Az aranynak vegyületben való felhasználásával is régóta folytak kísérletek, a XIX. században az aranyklorid lett az arany leggyakoribb gyógyászati alkalmazási módja. Szifilisz, golyva, tuberkulózis, többfajta fertőzés, idegbetegség gyógyítására is kipróbálták, változatos sikerrel. Ugyanakkor jó tudni azt is, hogy az aranynak a különböző sói már nem is annyira semleges, ártalmatlan, mellékhatástól mentes szerek, mint a tiszta aranykolloid, hanem akár mérgezést is okozhatnak.
Nanoméretben is óriás
Az arany ismert jó tulajdonságai (például, hogy nem allergén, nem korrodál, jó vezető) alkalmassá teszik például protézisként való használatára, amit a sebészet régóta alkalmaz is. A kedvező tulajdonságok listája újakkal egészült ki, amióta az aranyat nanotechnológiával is feldolgozzák. Nagy jelentőségű, hogy az arany nanoméretű részecskéi kör, csillag, hatszög stb. alakjuktól függően képesek különböző típusú sejtekhez kötődni, az alakjuk pedig irányítható a hozzájuk kapcsolódó aminosavak DNS-láncban kódolt sorrendje által. A gyógyászatban egyre elterjedtebben használnak arany nanokristály részecskéket, daganatok kimutatására és kezelésére, méregtelenítésre, és az elektronikában is ígéretes alkalmazási módjai vannak – nem utolsó sorban éppen az orvosi diagnosztikai műszerek területén.
Mivel a nanorészecskék a tumoros sejtekhez is képesek kapcsolódni, lehetőség van azok MR-rel való pontos diagnosztizálására, sőt, az arany részecskékkel gyógyszert odajuttatva azok elpusztítására is. Nagy jelentőségű kutatások folynak például azzal kapcsolatban, hogy a legagresszívabb, sokszor műthetetlen agydaganat és a nehezen kimutatható, veszélyes májrák ellen bevethető legyen a nanoarany.
Aranyos szépségek
Az aranyat nemcsak gyógyításra, hanem fiatalító, méregtelenítő szépségápolásra is használják kezdetektől fogva. Indiában évezredekre visszanyúló múltja van az arannyal való bőrfialításnak, szépülésnek, a leírások szerint a maharadzsák asszonyai ismerték és alkalmazták az arany kozmetikumok titkait. Ma már nem titok, sőt, világszerte egyre terjed az arany szépészeti használata. Az aranyport vagy oldatot az ősi receptekhez hasonlóan ma is gyógynövény-készítményekhez keverve alkalmazzák.
A plasztikai sebészet is használja az aranyat a szépészeti beavatkozásokhoz: a legújabb eljárás során tűvel finom aranyszálakat fűznek az arcbőr alá. A tiszta aranyat nem veti ki a szervezet magából, de mint idegen anyagot kezeli, ezért az aranyszálak körül fokozódik a kollagéntermelés, megemelkedik, kisimul az arcbőr, feszesebbé, tónusosabbá válik, hosszú évekre tartósan megfiatalítva az arcot.
