Gyermekkorunk mondókái – amely a mi gyermekünknek is tetszeni fog!

Kultúrától és időtől független az a boldog kacaj, amit egy kedves mondókához kapcsolódó közös játékkal elérhetünk. Mi is ezeken nőttünk fel, és sokunk ma is pontosan emlékszik, hogy apával, anyával, vagy épp a nagypapival játszotta… És hogy szerette…

Lássunk párat közülük!

• A gyereket a térdünkün lovagoltatva jobbra-balra döntjük, lassan kezdjük és minden sornál gyorsítunk egy kicsit:

Így mennek a gyerekek,
így mennek a betyárok,
így mennek a katonák,
így mennek a huszárok.

Hóc, hóc, katona,
ketten ülünk egy lóra,
hárman meg a csikóra!

Így lovagolnak a hölgyek, (lassan)
az urak gyorsabban mönnek, (gyorsabban)
a parasztok így döcögnek, (nagyon lassan, oldalra billegve)
a huszárok így röpülnek. (gyorsan)

Gyere, Marci a térdemre,
lovagoljunk Debrecenbe,
veszünk ottan vásárfiát,
szépen szóló kismuzsikát.

Trapp, trapp, trapp,
lovam trappolgat,
hegyen-völgyön, alagúton,
nem tévedünk el az úton.

Az elejin, az elejin
csak lassan menjünk,
a hátulján, a hátulján
csak gyorsan menjünk!

Csett Pápára,
Ló hátára,
Bugyrot kötök
A hátára,
Csett, csett, csett.

Gyí, paci, paripa,
nem messze van Kanizsa.
Odaérünk délre,
libapecsenyére.

• Számolgatjuk a gyerek ujjait, az utolsó sornál két kezünkkel betakarjuk az ő kezeit:

Egy, kettő, három, négy,
kopasz barát, hová mégy?
Pápára dohányért,
Debrecenbe pipáért.
Adok neked bundácskát,
takard bele a cicát!

• Sorra megszorongatjuk a gyerek ujjait a hüvelykujjától kezdve:

Ez elment vadászni,
ez meglőtte,
ez hazavitte,
ez megsütötte,
és ez az icike-picike mind megette!

Hüvelykujjam almafa,
Mutatóujjam megrázta,
Középső ujjam fölszedte,
Gyűrűsujjam hazavitte,
A kisujjam mind megette,
megfájdult a hasa tőle!

Ez a malac piacra megy,
ez itthon marad,
ez kap finom pecsenyét,
ez semmit se kap,
ez a malac visít nagyot:
Uí, uí, éhes vagyok!

• A gyerek tenyerét körkörösen cirógatjuk, miközben az első sort elnyújtva mondjuk, majd a második sorra megcsiklandozzuk a nyakát, hónalját, pocakját :

Kerekecske, dombocska,
itt szalad a nyulacska!

• Egyenként számoljuk a gyerek ujját, aztán tapsolunk, majd a végén, miközben “álljon ki”-t mondunk, háromszor megbökjük a mellkasát. Tulajdonképpen kiszámoló, de a picik is élvezik:

Egy, kettő, három, négy, öt.
nagymama harisnyát köt,
se ne legyen kicsi,
se ne legyen nagy,
Marika a hunyó,
Marci álljon ki! (a nevek persze helyettesítendők)

• Hintáztatás közben a következő vesikéket mondhatjuk gyermekünknek:

Hinta, palinta,
régi dunna,
kiskatona,
ugorj a Tiszába!
Egy üveg alma,
két üveg alma,
három üveg alma,
négy üveg alma,
öt üveg alma,
hat üveg alma,
hét üveg alma,
nyolc üveg alma,
kilenc üveg alma,
Tíz, tíz, tiszta víz,
olyan, mint a folyóvíz.

Hinta, palinta,
hintázik a Marcika,
amíg száll a hinta,
kacag a kisbaba,
ha leszakad a hinta,
sírni fog majd Marcika.

Lóg a lába, lóga,
nincsen semmi dóga,
mert ha dóga vóna,
a lába nem lógna.

• Válogatós kisgyerekeknek, akik nem akarnak enni:

Csukd be szemed, nyisd ki szád,
adok bele … (husikát, pogácsát, cukorkát)

Kis kanál, nagy kanál,
erdő szélén kismadár,
minden gyerek így csinál,
hamm!

Baba ül a székben,
kenyér a kezében,
kértem tőle, nem adott,
azt mondta, hogy elfogyott!