Epidurális érzéstelenítés (EDA) – szülés fájdalom nélkül

0

Az epidurális anesztézia és alkalmazási területei

Az epidurális érzéstelenítés fő alkalmazási területe a műtéti érzéstelenítés, és elsősorban az alsó végtagok, a medencei, ill. az alhasi szervek esetében használják – mint például a császármetszés, de a szövődménymentes szüléseknél is tetszőleges ideig fenntartható, fájdalomcsillapítás céljából.

Hazánkban először 1976-ban alkalmazták ezt az eljárást, és a kezdeti kételyek ellenére hamar a szülészeti fájdalomcsillapítás és érzéstelenítés egyik alapvető módszerévé vált. Jelenleg az epidurális érzéstelenítés a leghatékonyabb eljárás, mivel szinte teljes fájdalommentességet biztosít, és a kockázata is igen alacsony – az anyára és a babára nézve egyaránt.

Az epidurális térbe juttatott érzéstelenítő a méh összehúzódásaira nincs hatással, a fájdalomérzet gátolása mellett pedig a nyomóreflex is megmarad, így a kitolási szakaszban a kismama együtt tud működni a szülészorvossal.

 

Hogyan történik az epidurális érzéstelenítés?

Az epidurális érzéstelenítést szakképzett altatóorvos végzi a szülőszobában, amennyiben a kismama korábbi leletei és kórlapja alapján nem látja ennek akadályát. Ha a szülő nő a felvilágosítást követően beleegyezik az EDA-val történő fájdalomcsillapítási eljárásba, akkor előkészítik a gyógyszer adagolása.

A kismama ülve, vagy a bal oldalára fordulva térdeit a hasa alá húzza, fejét lehajtja és hátát kidomborítja. Első lépésként az orvos kiméri a megfelelő helyet, lemossa és alaposan fertőtleníti a bőrfelszínt, majd egy egészen vékony tű segítségével érzésteleníti az érintett területet. Egy másik, hosszú tű segítségével (Tuohy-tű) áthatol a hát bőrén, a csigolyák közötti résen pedig eléri az epidurális teret, amely gerincvelőt és a gerincfolyadékot körülvevő kemény burok, és a gerinccsatorna fala között található.

Miután az aneszteziológus sikeresen meggyőződött a tű megfelelő helyzetéről, beadja az érzéstelenítő oldatot, majd a tűn keresztül egy nagyon vékony csövet vezet be a csigolyák közé – ez a szülés alatt végig bent marad majd. Ezt a műveletet követően a hosszú tűt kihúzza, a katéteren keresztül pedig sok esetben a kismama maga tudja majd adagolni a fájdalomcsillapító gyógyszer mennyiségét.

 

Az epidurális érzéstelenítés előnyei és hátrányai

Az epidurális érzéstelenítés napjainkban az egyik legoptimálisabb fájdalomcsillapító eljárás, hiszen kíméletes módon biztosít teljes fájdalommentességet a szülő nő számára. Használatához nincs szükség bonyolult eszközökre és csupán egyféle gyógyszer alkalmazását igényli, így alacsonyabb egy esetleges gyógyszer-kölcsönhatás kockázata is. A kismama a szülés egész időtartama alatt tudatánál van, miközben az EDA hatására jelentősen csökken a szervezet terhelése és nem fárad ki annyira, ez pedig a babára számára is pozitív hatással van. Az EDA alkalmazása megkönnyíti a méhszáj tágulását – lerövidítve ezáltal a vajúdási szakaszt, azonban sok esetben a kitolási szakaszt megnyújtja. A fájdalommentesség közvetlenül a szülést követően is hasznos lehet, hiszen így a gát ellátása (amennyiben szükséges) szintén egyszerűbbé válik.

Ennek a fájdalomcsillapító módszernek az egyik legnagyobb hátránya az, hogy a hatása viszonylag lassan áll be (az alkalmazott érzéstelenítő fajtájától függően 15-45 perc), ezért a sürgős beavatkozások esetében nem alkalmazható. A módszer sajnos a legtöbb esetben ágyhoz köti a kismamát, ami a hosszú vajúdási szakaszban kellemetlen lehet. Létezik azonban úgynevezett “sétáló” EDA, amely a fájdalomcsillapítás megtartása mellett mozgási lehetőséget is biztosít a kismama számára.

 

Az epidurális érzéstelenítés lehetséges mellékhatásai és szövődményei

Az epidurális érzéstelenítés szövődményei ritkák. Mellékhatásként vérnyomáscsökkenés vagy ingadozás, illetve szédülés, remegés és hányinger előfordulhat, illetve ritka esetben vizelet-visszatartási probléma, hátfájás és fejfájás is jelentkezhet.

Tetszett? Oszd meg!

Mondd el a véleményed!