Szám Kati Családi karikatúra című könyve az anyaság örömeiről szól, szentimentalizmus nélkül, rengeteg humorral. A háromgyerekes újságíró-szerkesztő történeteiben az anyukák magukra ismernek, és a könyvet olvasva nemcsak jót mulatnak, hanem muníciót is kapnak a hétköznapok és ünnepek kisebb-nagyobb csatáihoz. A kötetet Szűcs Édua karikatúrái illusztrálják, aki maga is három gyerek édesanyja.

Mi történik, ha három gyerekkel indulunk "soppingolni" vagy teljes családi létszámmal beülünk egy moziba? Sőt elmerészkedünk az operába! Mi mindenre képes egy szülő, hogy élelmet tömjön rosszétvágyú csemetéjébe és végre elaltassa örökmozgó utódait? Milyen örömöket és meglepetéseket tartogat egy szülinapi zsúr vagy egy szülői értekezlet? Mennyiben változik a mézeshetek fogalom jelentéstartalma, ha az ember nagycsaládos?

Szám Kati Családi karikatúra című könyve az anyaság örömeiről szól, szentimentalizmus nélkül, rengeteg humorral. A háromgyerekes újságíró-szerkesztő történeteiben az anyukák magukra ismernek, és a könyvet olvasva nemcsak jót mulatnak, hanem muníciót is kapnak a hétköznapok és ünnepek kisebb-nagyobb csatáihoz. A kötetet Szűcs Édua karikatúrái illusztrálják, aki maga is három gyerek édesanyja.

A piac hadművelet

- Történet a Családi karikatúra című könyvből -

"Szombaton nektek kell megoldani a bevásárlást” ­– közölte férjem a vacsoránál – „tantestületi kirándulás lesz”. Bár tudtam, hogy a többes szám előnyeit nem lesz könnyű kamatoztatni, mert a „nektek” rajtam kívül öt-, három- és egyéves csemetéinket jelentette, mégis éreztem némi sértettséget, amiért nem feltételezi rólam, hogy meg tudok oldani egy hétvégi bevásárlást. Elvégre a piac egy negyedórás kellemes séta…

Reggel összekészítettem a menetfelszerelést: szatyrok, két kosárka a lányoknak (hogy szabad kezükkel ne tudják a gyümölcsöket széttrancsírozni), bevásárlólista, innivaló háromszor (ez a legbiztosabb módja, hogy ne jusson eszükbe megszomjazni), tojástartó, pénz, kulcs, zsebkendő, telefon. Mindenki evett, ivott, pisilt, indulhatunk…

Vidáman gördült ekhós szekerünk a piac bejáratáig, az Én elmentem a vásárba dallamára. Nagylányom megkérdezte, hogy hozhatja-e majd a tyúkot (merthogy a szövegben ez van), úgyhogy gyorsan a finomfőzelék hozzávalóit kezdtem a szövegbe applikálni, mielőtt a teljes baromfiudvart óhajtaná hazavinni. Puskaként elővettem gondosan lejegyzett listámat: csak színes vonalakat láttam rajta, ugyanis a gyerekek által "írt" listát gyűrtem a zsebembe induláskor. Azért a sajátomat is megtaláltam – a kicsi szájában.

Szűcs Édua rajzaival

Az eredeti terv szerint ismerős nénikhez és bácsikhoz mentünk volna, de látva, hogy a szűk sorok közé a háromgyerek-széles formációnkban lehetetlen behajtani: újratervezés: beálltunk a legnagyobb standhoz. Kiosztottam a feladatokat: a Nagyobbik hozzon annyi sárgarépát, a középső annyi karalábét, ahány éves. Számítottam rá, hogy nem a megfelelő mennyiség érkezik majd, de azt nem gondoltam, hogy hangsúlyozni kell, ne a sorbanállók kosarából szerezzék be a zöldségeket… Nem mindenki hitte el, hogy nem erre vannak kiképezve.

"Anya, vegyünk füvet!" – kiáltott föl a nagylányom. Látva, hogy az előttünk álló úr hátrapillant (talán gyermekvédelmis?), siettem megmagyarázni, hogy az nálunk nem a marihuána, hanem a snidling. Eközben a kicsi sem volt tétlen, vörösre szopogatott egy jókora céklát (vitathatatlanul több vitamint tartalmaz a bevásárlólistánál, bár a nyomait nehezebb kimosni).

A Nagyobbik elunta a várakozást, és szemrevételezte a zöldséges kínálatát. Meg is akadt a szeme a diónyi szőlőszemeken. "Anya vegyünk szőlőt!" Közben sorra kerültünk. "Nem, édesem… két kiló krumpli… télen nem veszünk szőlőt… most nem… két kiló alma… nem! "Most akkor adjam vagy ne?" - kérdezi az eladó, …de igen… nem veszünk… hagyma… igen, két fokhagyma is… narancs… maradhat…nem!... nem önnek szóltam. Mégis túl sok volt a narancs, mert amikor a babakocsira akasztottam a szatyrot, hogy fizessek, felborult a tákolmány (szerencsére a gyerek be volt kötve, és a bácsi, akinek a lábára esett, nagyon megértő volt). Amíg nagylányom kelletlenül szedegette a narancsot, húga – a testvéri bajtársiasság tudatával kettő helyett állt helyt – bömbölni kezdett. Lemondtam róla, hogy citromot válogassak. Szerettem volna minél előbb elhagyni a terepet, ahol a türelmetlen, ingeréhes vevőknek mi nyújtottuk az egyetlen látványosságot és beszédtémát. Megoszlott a véleményük, hogy azért vagyok rossz anya, mert ennyit sem veszek meg ezeknek a tündéri kicsiknek, vagy azért, mert ilyen hisztisek a kölykeim.

Ahogy kifelé törtettünk, átfutott az agyamon, hogy mégis megállunk a tojásosnál, amikor a sorban mögöttünk álló hölgy utolért, és lesújtó pillantást vetve rám a kisfiam kezébe nyomott egy nejlonzacskót hatalmas fürt szőlővel, ha már a smucig anyja nem vesz neki. Ő eddig mit sem tudott a szőlőcsatáról, de az ijesztően vigyorgó nénitől úgy megijedt, hogy menten rázendített. Hazáig bírta, a bömbölést csak a két nagyobbik szemrehányása szakította félbe, hiszen "ottfelejtettük" a tyúkot.

Minden konyhaművészeti tudományomat össze kellett szednem (bevallom, telefonos segítségre is szükségem volt anyutól), hogy a hiányos alapanyagokból végül ebédet és vacsorát készítsek, de büszke voltam magamra.

A vacsoránál a férjem és a gyerekek is egyetértettek abban, hogy a szőlő pompás volt.

Szerző: Szám Kati

A könyv teljes címe:  Családi karikatúra - Három gyerek nem akadály

Kiadó: KÉPMÁS 2002 Kft.

ISBN szám: 978-963-8945-01-3

Ajánlott fogyasztói ár: 2.250 Ft

Terjedelem: 118 oldal

Kiadás éve: 2011