A magzatszurok – mekónium – az újszülött első béltartalma, vagyis széklete. Színe sötét zöldes-fekete, állaga nyúlós és ragadós, mivel többek között nagy mennyiségű epefestéket, elhalt sejteket és magzatvizet tartalmaz. A terhesség második harmadától kezdve gyűlik a baba beleiben, amely születését követően a szoptatás hatására az első órákban és napokban távozik a szervezetéből.

Az előtej (kolosztrum) hashajtóként is funkciónál, segítségével a baba szervezetéből általában hamar távozik a mekónium. A szoptatás hatására az újszülött széklete napokon belül megváltozik – először zöldesbarna, később pedig sárgásbarna színű lesz.

Az első napokban a mekónium ürítése arra utal, hogy a baba bélrendszere megfelelően működik. Amennyiben azonban három nap elteltével is sötét színű, ragacsos anyagot találsz a pelusban, akkor mindenképpen beszélj a gyermekorvossal vagy a védőnővel.

Mekónium aspirációs szindróma

Általában túlhordás esetén, de a terhesség vége felé közeledve vagy a szülés pillanatában is megtörténhet, hogy valamilyen zavar lép fel a baba ellátásában – például nem jut megfelelő mennyiségű oxigénhez a köldökzsinóron keresztül. Ebben az esetben a magzat mekóniumot ürít a magzatvízbe, amelyet ezzel együtt "belélegez" (aspirál). A tüdőbe került mekónium a légutak egy részét elzárhatja, és akár a léghólyagocskák összeesését vagy az úgynevezett légmell kialakulását is okozhatja.

Amennyiben a baba születését követően légzőszerveiben mekónium található, akkor azt a szülőszobán azonnal leszívják, szükség esetén pedig oxigénes ellátásban és állandó ellenőrzésben részesítik.