Az apa szerepe a terhesség idején
Az apa szerepe a terhesség idején
”
A várandósság egy olyan különleges pillanat, amit a kismama szeret megosztani másokkal, főleg a hozzá közel állókkal.
A párunk az, aki el kell viselje hangulatváltakozásunkat, kívánságainkat, örömeinket, félelmeinket a vajúdást illetően. És mégis lassan rádöbbennünk arra, hogy párunk nem részese úgy a dolognak, ahogy mi szeretnénk.
Különböző okai lehetnek ennek:
• a terhesség kényelmetlen a partnerünk számára
• partnerünk nem tudja, hogyan vehetne rész ebben
• kiszorítottuk (általában akaratunkon kívül).
Vannak férjek, akik részesei szeretnének lenni az eseményeknek, amennyire csak lehet, mások inkább a váróteremben várnak és dohányoznak. Ugyanez jellemző a terhesség idejére is. Pascal sokatmondóan így magyarázza a jelenséget: „Gyakran érzem, hogy a partner részvétele egy verseny a hagyomány (a terhességet mindig csak a nők dolgának tekintették) és a személyes korrektség között”.
És mégis, a párod pozitívan, kissé félve, de örömmel reagál majd, ha megkéred, hogy kísérjen el minél több vizsgálatra, vagy legalább a legfontosabbakra, hogy hallja a baba szívdobogását vagy lássa az ultrahang képet.
Vondd be a partnered, mert úgyis elég elveszett az új helyzetben és beszélj is neki nyíltan és világosan gondjaidról és azokról a dolgokról, amire szükséged van.
Íme néhány javaslat arra, hogyan élhetitek át együtt ezeket a pillanatokat, melyek egyediek minden család és ember életében, legyen az nő vagy férfi:
• menjetek együtt kismamatornára
• beszélgessetek a szülésről
• olvassatok együtt
• látogassatok el a szülészetre
• vezessetek naplót vagy készítsetek jegyzeteket a babának
• szervezzetek közösen „babaváró” bulit
Légy megértő apával!
Az apák szerepvállalása gyakran hagy kívánnivalót maguk után. Nem igazán van módjuk átélni a terhesség alatti, a szülés vagy a szülés utáni időszakra jellemző tapasztalatokat. Azonban lehet, hogy figyelmesebb lesz veled, megpróbálja kielégíteni szükségleteidet, de kevés az olyan apuka, aki várandós feleségével együtt gyakorolja a légzési technikákat. Nem kell ezt neki felhánytorgatni, vagy haragudni érte. Az apák is tudnak örülni, büszkének lenni, de a természet nem áldotta meg őket az anyai ösztönnel és érzékenységgel, a családon belül nekik más szerep jutott. Igazán boldog lesz ő is, de nem mindenki tudja ezt kimutatni. A szülői szeretetet és aggódást pedig idővel begyakorolja, ebben biztos lehetsz!
Valószínű, hogy a következőhöz hasonló apai vallomás minden várandós nőre kihatna:
„Képes lett volna egész éjjel bámulni a pocakját és várni, hogy a baba megmozduljon, és annyira boldog volt, mikor végre megmozdult! Felébresztett az éjszaka közepén és azt mondta: MEGMOZDULT! MEGMOZDULT! De én olyan fáradt voltam (…) a másik oldalamra fordultam, morogtam valamit, a kezem a pocakjára tettem és aludtam tovább.”
Tehát, drága anyukák, ne dorgáljátok meg őket túlságosan! Ők egyszerűen ilyenek, de ez nem jelenti azt, hogy tudatlanok, érzéketlenek, nemtörődömök vagy rosszakaratúak.
Vannak olyan férfiak, akikben mindig megvolt az a készség, hogy szülők legyenek. Párkapcsolaton belül ők azok, akik jobban vágynak gyerekre. Az ilyen férfiak sokat átvállalnak az anyai szerepből terhesség alatt és után is.
De általában a ti feladatotok, hogy felkészítsétek a jövendőbeli apukát a család nagy eseményére. Világosan kell tudnotok, hogy mit és hogyan kérjetek, és ők boldogok lesznek, hogy hasznossá tehetik magukat. Nem kell mindig rájuk bízni a kezdeményezést.
Bármelyik terhes nő boldog lenne, ha elmondhatná, hogy „a terhesség valóban egy csapatmunka volt”. Mindenkinek szüksége van támaszra a nehéz pillanatokban, különösen a terhesség időszakában, mikor egy nő fizikailag és lelkileg is érzékenyebbé és
sebezhetőbbé válik.
“
