Állatokkal élni

Állatokkal élni

A közösségi portálok tele vannak cuki családi fotókkal, videókkal, amelyeken felnőttek, gyerekek láthatók macskák, kutyák vagy más állat társaságában, szinte családi közösségben. A sok lájk mellett mindig akad egy-két ellenző is, aki veszélyesnek, egészségtelennek ítéli meg az állatokkal való együttélést.

Ismerősek a képek? A kutya a kádba hajolva érdeklődéssel nézi a baba fürdetését, a macska a konyhapulton kunyerál, a vizsla együtt ül a kanapén a gyerekkel, az egyetemista srác meg a nyakához bújó vadászgörénnyel tanul… Sokan elolvadva fedezik fel a képeken a saját környezetükhöz hasonló légkört, esetleg vágyakozva nézik a számukra valami miatt elérhetetlen idillt. De legalább ennyien vannak, akik elborzadnak ilyenkor: egészséges az ilyesmi? Nem jár veszélyekkel? Az aggodalmakat azok személyes példájukkal cáfolják, akik maguk is társállatokkal, állatok között nőttek fel, és hasonlóan nevelik makkegészséges gyermekeiket. Ugyanakkor nem árt tudni, hogy valóban léteznek ún. zoonózisok, állatoktól emberre is átvihető kórokozók, betegségek. Ezek léte azonban, megfelelő elővigyázatosság mellett nem jelent olyan veszélyt, amely miatt az állataink okozta örömekről le kellene mondanunk.

A kismamák réme

A leggyakoribb aggodalom, hogy az állatok közelsége veszélyes lehet az állapotos nőkre. Vannak védőnők, akik a kismamáknak egyenesen azt tanácsolják, hogy sürgősen szabaduljanak meg négylábú kedvenceiktől, főleg a macskáktól. A javaslat alapja minden bizonnyal a toxoplasmosistól való – jelentősen eltúlzott – félelem.

A betegséget egy mikroszkopikus egysejtű parazita, a világon mindenütt megtalálható Toxoplasma gondii okozza. Madarakat és emlősöket, így az embert is képes megfertőzni, ám a macska kivételével csak köztes gazdaként. A macskákban viszont teljes a fejlődési ciklusa, így annak végén a fertőzés a macskaürülék révén terjedhet, de csak 1-2 hétig. Más időszakban a Toxoplasma gondii-t hordozó állatok nem fertőznek, és a parazita jellemzően nem is tőlük, hanem nyers hús vagy földdel szennyezett zöldség közvetítésével jut az emberi szervezetbe. A toxoplazmózis kórokozójával a kijáró, vadászó macskák az elejtett, köztigazda zsákmányállatokon, pl. egereken keresztül megfertőződhetnek, de a kizárólag  lakásban tartott cicáknak, akik nyers húst sem fogyasztanak, gyakorlatilag nincs is esélye erre.

A friss fertőzés a terhesség elején vetélést okozhat, későbbi szakaszában pedig a magzatot károsíthatja. Rémisztően hangzik, ám a veszély mégsem nagy. A kulcsszó a friss fertőződés. Aki azonban korábban – valószínűleg észrevétlenül, tünetmentesen – átesett a toxoplazmózison, a továbbiakban védett lesz. Az állatok közelében felnövő gyerekeknél ez rendszerint már kis korban megtörténik, így hazánkban a felnőtt lakosság túlnyomó többsége valamilyen formában – leggyakrabban pl. nyers hús, kerti föld, vagy zöldségek közvetítése révén – átesett a fertőzésen.

Az állattartás tehát a védettség kialakulását segíti, míg az állatok kerülése nem garancia a fertőzés elkerülésére.

A baj megelőzése egyszerű: aki babát tervez, készíttessen toxoplazmára vonatkozó vértesztet (a TB finanszírozza). Nagy valószínűséggel ki fog derülni, hogy izgalomra semmi ok, már védett. Amennyiben mégsem, akkor is csak alapvető körültekintésre és higiéniára van szükség. A kismama kerülje nyers hús fogyasztását, a nyers zöldségeket és gyümölcsöket csak nagyon alaposan mosva vagy hámozva fogyassza. Lehetőleg ne ő tisztítsa a macska alomtálcáját. Kertészkedést és nyers hússal, zöldséggel, gyümölccsel való érintkezést követően pedig nagyon alaposan mosson kezet.

Egyéb, állati eredetű bajok

Az állatok gondos állatorvosi kontrollal való tartása, a rendszeres féreghajtás, a veszettség és más betegségek elleni oltás és élősködő-mentesítés, tisztán tartás és az alapvető higiénia betartása minimálisra csökkenti az egyéb zoonózisok, a bélférgek, a bőrgombák és a külső élősködők, bolhák, kullancsok  veszélyét is. Ez utóbbiakat kijáró illetve a ház körül élő egyéb állatoktól, például akár a kert amúgy kedves, hasznos és védett sündisznóitól is lehet kapni. (Az esetleg  befogott sünik hátára, a  tüskéik közé permetezett élősködőirtó nem csak magunk és a háziállataink védelmét szolgálja, de tüskés barátainknak is segítség.)

Igen súlyos zoonózis a vadon élő egerek, patkányok vizeletével terjedő a leptospirosis, ami magas lázzal, máj- és veseelégtelenséggel, sőt agyhártyagyulladással is járhat. Miután a vizelet terjeszti, a higiénia itt is csökkenti a veszélyt. Az ezeket a kártevő rágcsálókat irtó sünik,  macskák, kutyák és vadászgörények tartása tehát egészségünk megőrzésében is segíthet.

Nemcsak négylábú kedvenceink, hanem díszmadaraink is terjeszthetnek zoonózist. Ilyen például a papagájokról emberre terjedő vírusos fertőzés (ornitózis, psittacózis). Szerencsére a betegség Európában igen ritka, de ha mégis felüti a fejét, akkor a madár jól láthatóan beteg, így időben állatorvoshoz lehet vele fordulni.

Kell az előnyöket is sorolni?

Kutyások, macskások hosszan tudnák sorolni azokat a pozitívumokat, amit állataiknak köszönhetnek. Azt régen tudjuk, hogy a gyerekek érzelmi fejlődését, környezeti ismereteit, felelősségtudatát milyen jól fejleszti a rá bízott, vele együtt élő állat. Mostanában kezdik belátni, hogy nemcsak a lelki, hanem a testi egészségükhez is hozzájárul, például erősíti immunrendszerüket. Több kutatás is arra az eredményre jutott, hogy a túlzottan steril környezetben neveltekkel szemben az allergia és az asztma jóval kisebb számban fordul elő azoknál a gyerekeknél, akik egy éves korukig már érintkeztek különféle állatokkal. (Az esetek nagy részében az allergénnel való tartós együttélés során a szervezet immunizálódni tud arra, így ha valaki a macskaszőrre allergiás, jó eséllyel 1-2 hónap alatt a tünetei fokozatosan csökkenni fognak, akár gyógyszer nélkül is.)

Mind szélesebb körben alkalmazzák a világon az állatterápiát is, sérült vagy beteg gyerekek és felnőttek segítésére. Úgy tapasztalták, hogy a macskák közelsége, simogatása, dorombolása a stresszt oldja, a vérnyomást csökkenti, a koleszterinszintet optimalizálja, jó hatású depresszió ellen is. Az állatokkal való kapcsolat segít a szenvedélybetegségek leküzdésében, s a szellemi frissesség megőrzésében, erősíti az immunrendszert, csökkenti a fájdalom érzését, és boldogsághormonok (endorfinok) termelődését serkenti. Assisi Szent Ferencnek tulajdonítják a mondást: „Egy doromboló macska az ölünkben jobban gyógyít, mint bármely más orvosság a Földön.”